Századok – 1987

KRÓNIKA - Nemes Dezső 1908-1985 (Siklós András) 244

KRÓNIKA 245 ítélete: 3 esztendő. A börtönbüntetés leteltével a Párt Moszkvába küldi, a Nemzetközi Lenin Iskola hallgatója lesz. Hazatérését követően (1933 május) a Budapesti Pártbizottság titkára, majd a Központi Bizottság tagja, a KB magyarországi instruktora. Síkraszáll — Kun Béla egyetértésével és támogatásával — a titkos választójog követeléséért. A szakszervezeti munka új alapokra helyezését, a szociáldemokrata párthoz fűződő viszony megváltoztatását javasolja. Javaslatai a népfront és egységfront még csak kibontakozó vonalának irányába mutatnak. 1936-ban újra a Szovjetunióban van, de itt ezidőben már a félelem és bizalmatlanság légköre uralkodik. A Kommunista Internacionálé Nemzetközi Ellenőrző Bizottságának megalapozatlan határozata ( 1936. június 26.) igaztalan elmarasztalást jelent. A félreállítás ezt követő éveit Nemes Dezső tanulásra, önképzésre fordítja. A moszkvai bútorgyárban dolgozva elvégzi a középiskolát — erre a 7 órás munkanap lehetőséget biztosít —, és 1939-ben színjeles bizonyítvány birtokában felvételi vizsga nélkül nyer felvételt az egyetemre. A történelemszakot választja. Érdeklődése, addigi munkája, a kezdő politikust egyaránt e választásra, e hivatás vállalására ösztönzi. A háború kitörése, az ezt követő súlyos harcok rövidesen új fordulatot jelentenek. Egyetemi tanulmányait már Moszkvától távol fejezi bc, 1943-tól kezdődően a hadifoglyok közötti felvilágosító munka, a táborok látogatása, a foglyok segítése kerül napirendre. 1944-ben Krasznogorszkban az antifasiszta hadifogoly iskola tanára, majd igazgatója, 1945 elején a magyar hadifogoly újság (Igaz Szó) szerkesztője. A háború befejeződését követően — 1945 augusztusában — tér haza Magyarországra. Az első évtized során a Szakszervezeti Tanács egyik titkára, később a Népművelési Minisztérium főosztályvezetője, 1953-tól a Szikra Könyvkiadó igazgatója. Politikai pályája a rehabilitáció felgyorsulásával felfelé ível. 1956 őszén a Pártfőiskola igazgatója, 1957 januárjától a Népszabadság főszerkesztője, a júniusi pártértekezletet követően a központi vezetőség tagja és a Politikai Bizottság póttagja. A VII. Kongresszus (1959) a Politikai Bizottság tagjává választja. Két esztendő múltával 1961-től 1965-ig a Központi Bizottság nemzetközi ügyekkel foglalkozó titkára. Az ezt követő évek — élete utolsó két évtizede — újólag a tudományos munka végzésére kínál és nyújt nagyobb lehetőséget. A Párttörténeti Intézet főigazgatója, a Politikai Főiskola rektora, 1978-tól rövid időre újólag a Népszabadság főszerkesztője, de 1980-tól ismét a Párttörténeti Intézetben dolgozik, 1983-ban — e talán leginkább a szívéhez nőtt intézmény igazgatójaként — vonul nyugalomba. Nemes Dezső történetírói munkássága a legújabbkor történetének feltárására irányult. A magyar és a nemzetközi munkásmozgalom, Magyarország két világháború közötti története, e témakörök problémáinak megközelítése állt feltáró, feldolgozó munkájának előterében. A felszabadulást követően megjelent első munkája: „A nemzetközi munkásmozgalom", a nemzetközi proletárszolidarítás kialakulását, a nemzetközi munkásszervezetek történetét kívánta a kezdetektől napjainkig bemutatni. E kiadványt a szerző szerényen „igen hézagos vázlatként" jellemezte. A nemzetközi munkásmozgalom — mely 1946—1949 között több kiadásban is napvilágot lát — valójában jól megírt áttekintést ad a választott témáról, olyan nagyon is időszerű események múlt és jelenbeli történetéről, melyekről Magyarországon említésre méltó feldolgozás mindaddig nem jelent meg. A 48-as centenárium évében előtérbe kerülő feltáró-feldolgozó munkához Nemes Dezsőnek a munkásság száz év előtti szerepével, megmozdulásaival foglalkozó tanulmánya (A munkásság az 1848— 1849-es forradalomban) jelentett hozzájárulást, mely a Forradalom és szabadságharc 1848—1849. c. tanulmánykötetben lát napvilágot. A munkásság részvételével, jelenlétével a forradalomban a polgári történetírás nem foglalkozott. A vállalt feladat: a munkásság 48—49 évi szerepének vizsgálata, marxista megvilágítása e hiány nagyon is időszerű pótlását jelentette. A Magyar Munkásmozgalmi Intézet létrejöttével (1948) napirendre került a magyar munkásmozgalom dokumentumainak átfogó gyűjtése, rendezése, kutatása. A gyűjtőmunka eredményeit kiadványsorozat volt hivatva a nyilvánosság elé tárni. A magyar munkásmozgalom kialakulásával foglalkozó dokumentumgyűjtemény, a Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai c. sorozat első kötete 1950-ben már kiadásra készen állt. E munkában való részvétel, az ennek kapcsán fellángoló viták eredményeként jelent meg 1952-ben Nemes Dezső jelentős monográfiája: Az Altalános Munkásegylet története (1868—1873). Az Általános Munkásegylet a szocialista munkásmozgalom megindulását jelentette Magyarországon, egyben első kísérlet volt a munkásosztály pártjának megteremtésére. A szerző ennek tisztázása és bemutatása során helyesen utalt arra, hogy az Általános Munkásegylet története nem