Századok – 1987

KRÓNIKA - Nemes Dezső 1908-1985 (Siklós András) 244

244 KRÓNIKA sorozatában való mintaszerű kiadására vagy főművére, a Budapest Története III. — és részben II. , Budapest történetének 1541—tői 1848-ig terjedő szakaszát bemutató kötetére hivatkoznunk, vagy a piackörzeteket feltáró és elemző már idézett munkára, a céhes kézműipar emlékeit számítógépen nyilvántartó céhkataszter szerkesztésében való részvételére: az e kérdésekkel foglalkozó további kutatás számára többé meg nem kerülhető, alapvető munkák ezek. S e sokoldalú tudományos irodalmi tevékenységet még kiegészítik azok a Budapest múltját és jelenét ábrázoló kiállítások, melyeket múzeumban töltött évei alatt rendezett nemcsak Budapesten, de Moszkvában, Bécsben, Szófiában és Berlinben is — s azok a levéltári szakmai munkák, melyeknek során a székesfehérvári püspöki levéltár leltárát, majd — immár postumus megjelenésű munkaként — a hazai katolikus egyházi levéltárak fondjegyzékét készítette el. A középtermetűnél valamivel magasabb volt, halkszavú és mindig nyugodt beszédű; állandóan mozgásban, de soha nem sietve, mégis mindig mindenhova odaérve. íróasztal mellett csak ritkán lehetett látni; visszatekintve szinte rejtélynek tűnik, mikor is „dolgozott": apróbetűs, nagyon egyéni és nagyon esztétikus, folyamatos, javítás nélküli igen fegyelmezett írásával mikor hozta létre munkáinak hosszú sorát nem is szólva a hagyatékában talált roppant tömegű céduláról jegyzetről. Stílusa inkább száraz volt, de nagyon világos, pontos és jól olvasható, mentes a szóvirágoktól és az irodalmiaskodástól. Gondolkodását is ez jellemezte: a ragaszkodás a tényekhez, a konkrét adatokhoz és az idegenkedés a spekulációktól, elméletieskedésektől: mindattól, ami a valóságosnál többnek vagy másnak akar látszani. Talán ez is vonzhatta őt a természeténél fogva végsőkig adatszerű városi topográfiai kutatás felé, és ez köthette őt a piackörzetek kutatásához is. A szereplést nem kedvelte, kerülte a tömeges rendezvényeket, de szenvedélyesen szerette a csak élete végén osztályrészéül jutott oktatómunkát és problémáknak hozzáértők kis körében való megbeszélését. Nem voltak előítéletei: nyitott ember volt minden irányban, de végsőkig idegenkedve a csupán formálisnak, külsőségesnek érzett dolgoktól: ilyennek tartotta (s önmagát, saját színvonalát illetőleg már nem is ok nélkül) a tudományos fokozat utáni törekvést is: ennek érdekében végül is semmit sem volt hajlandó tenni. Élete, munkássága a történettudomány központi intézményeitől bizonyos tudatosan vállalt távolságban telt el — halála mégis az egész hazai történettudománynak immár nehezen pótolható vesztesége. Emlékét barátainak, munkatársainak és mindenkinek, aki csak ismerte véges emlékezetén túl munkái hosszú ideig fogják megőrizni. Vörös Károly NEMES DEZSŐ (1908—1985) Élete igen nehéz körülmények között indul. Korán árvaságra jutva rokonok támogatják, segítik. Szegénységgel és egyedülléttel küzdve 14 éves korától kárpitostanoncként — rövid megszakítással építömunkásként - próbál megélhetéshez jutni. Fizetség helyett rúgást, nyomorúságot lát és tapasztal. Munkahelyén a kárpitosmühelyben szervezett munkások dolgoznak, segítségükkel, ismeretségük révén kerül kapcsolatba a famunkás szakszervezettel, a Famunkás Szövetség ifjúmunkás csoportjával. Mód nyílik a tanulásra, kezébe kerül a Kommunista Kiáltvány, elérhető a szocialista irodalom. 1926-ban, felszabadulva, segédként mühelybizalmi, a kárpitos szakosztály szervező bizottságának tagja. Az út innen a kommunista párthoz vezet, a szakosztályon belül kommunista sejt alakul, a csoport által irányított Ellenzéki Bizottság egy időre a szakosztály vezetését is meghódítja. A válasz — elbocsátás. Munkanélküliség, napszám, alkalmi munka következik és mindemellett a pártmunka vállalása és folytatása. 1927 végén 1928 elején a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség egyik szervezője, a KIMSZ Központi Bizottságának titkára. Részt vesz az ifi mozgalomban, illegális sajtójának újbóli megindításában. A pártlap, az „Ifjú Proletár" szerkesztője és sokszorosítója egyszemélyben. Az ellenforradalmi rendszer uralma idején mindez súlyosan büntetendő cselekménynek minősül. A rendőrség jól működik, és a nyomozókat néha a véletlen is segíti. Nemes Dezsőt 1928. augusztus 8-án letartóztatják. Hosszan elnyúló vizsgálati fogság után a bíróság