Századok – 1987

FOLYÓIRATSZEMLE - Gorjajeva; T. M.: A hangdokumentumok; mint a Nagy Honvédő Háború történetének forrásai 234

FOLYÓI RATSZEM LE 235 hangdokumentumokat, mint forrásokat általában 3 kategóriába sorolják: dokumentum, művészi és publicisztikai jellegű. Az ezek közötti átfedéseket, átmeneteket is regisztrálja a szerzőnk által javasolt tipológia: információs, informatív-publicisztikai, művészi-publicisztikai és művészi kategóriákat különít el. Az elemzés során értelemszerűen figyelembe kell venni a rögzített esemény jelentőségét, a benne részt vevő személyiségeket, a helyet és az időpontot, valamint a mondanivaló közvetlen vagy közvetett jellegét. A Nagy Honvédő Háború történetére vonatkozó hangdokumentumok tanulmányozása során a körülményekre kell tekintettel lenni. Például a technikai feltételek hiányosságait (még 1943 nyarán is kevés magnetofon állt rendelkezésre), az élő felvételek készítésének korlátozott lehetőségeit stb. 1943-tól közvetlen intézkedésekkel kívánták javítani a technikai feltételeket, s ekkor már a forrásképzés szempontjait is igyekeztek figyelembe venni. Értékesek pl. a „Legfrissebb hírek" c. rádióadás felvételei. Súlyozottan, de hiteles riportokban adtak aktuális információkat a front eseményeiről. Már 1941 augusztusából maradtak fenn felvételek, amelyeken a harcoló katonák nyilatkoztak. Pl. Leningrád védői, vagy egy pilóta, aki rávezette gépét a német „Junkers"-ekre, s halála előtt a kórházban nyilatkozott. 1941 novemberében új műsor indult — a Nyugati Front parancsnoksága kezdeményezésére — „Itt a front beszél" címmel. Az 1942 januárjáig sugárzott 22 adás 75 riportja maradt fenn. Szerzőnk táblázatokba rendszerezte „A Nagy Honvédő Háború hangdokumentumait őrző Levéltár" anyagait. Tematikai és éves bontásban. 115 felvétel, az állomány csaknem egynegyede az ideológiai, politikai nevelőmunkáról szól. Zömük (94) a háború első két évéből — 1943 derekáig — maradt fenn. Többnyire antifasiszta gyűléseken készültek ezek a felvételek. 137 esetben (1/3) harci epizódokat rögzítettek. Többnyire 1942—43-ban. Érdekes, hogy mintegy 40 hangfelvétel keletkezési ideje tisztázatlan. Ez esetben körültekintő forráskritikai eljárást igényel az anyag hasznosítása. Maradt fenn néhány hangfelvétel a partizánmozgalomról, a hátország életéről, a hősök kitüntetéséről és természetesen a győzelmekről. A felvételek egyharmadán katonai vezetők, a harcosok beszéltek. Zsukov, Konyev, Vatutyin, Rokoszovszkij és sok-sok névtelen harcos. Több dokumentum szovjet párt- és állami vezetők, a nemzetközi munkásmozgalom személyiségeinek beszédeit rögzítette. Sztálin hangját 8, Kalinyin államfőét 5 felvétel őrzi a háborús évekből. Azonkívül megszólaltattak partizánokat, tudósokat (a történész Grekov és Mine), írókat (Tyihonov, A. Tolsztoj, Fagyejev stb.), a legkülönbözőbb foglalkozású embereket, még papokat is. A felvételek zöme memoár jellegű, mivel az események (csaták stb.) után készült. A vonatkozó írott források, ill. filmfelvételek adataival kiegészítve szolgáltatnak hasznosítható információkat a kutatóknak. Esetenként más forrástípusok adatainak kiegészítésére, korrigálására is alkalmasak. Sajátos érdemük, hogy a megtörténtek hangulatát, érzelmi tartalmát is segítenek rekonstruálni. Érzékeltetik az eseményekben részt vevő emberek lelkiállapotát, mentalitását stb. Illusztrációként az első páncélos gárdaalakulat avatásakor készített hangfelvételt említi szerzőnk. Az eseménynek agitációs, lelkesítő funkciója is volt. A hangdokumentum is, mint minden történeti forrás — többrétegű. Közvetett és közvetlen információk halmazát tartalmazza, amelyeket a forráskutatás és a feldolgozás rendszerez, csoportosít és hasznosít. A cikk befejező része három különösen értékesnek tartott hangfelvételt mutat be. Az 1941. november 7-én, a Vörös Téren tartott díszszemlén készült az egyik. Sztálin beszéde akkor nemcsak a szovjet népnek, de az egész világnak reményt adott. A feltétel nélküli német kapitulációt örökítette meg a másik felvétel, amelyen Zsukov marsall hangja szólt az utókorhoz, 1945. május 8-án. Végül a moszkvai győzelmi díszszemlén készült felvételt említi a szerző. Idézgeti a nevezetes hangdokumentumokat, leírja létrejöttük körülményeit. A háború idején készült hangfelvételek kiegészítését jelentik a jubileumi évfordulók alkalmából rögzített — immár korszerű technikával készült — visszaemlékezések. Például az 1965-ben készített hangszalag, amely „A nép győzelme" címet viseli. (Isztorija SzSzSzR, 1985. 3. szám 142—154. I.) M.