Századok – 1987
FOLYÓIRATSZEMLE - Gorjajeva; T. M.: A hangdokumentumok; mint a Nagy Honvédő Háború történetének forrásai 234
234 FOLYÓIRATSZEMLE de különösen az angol Ch. McDonald — oroszul is megjelent „Súlyos tapasztalatok" c. művében (M. 1979) — a tengeri ütközetek jelentőségét emeli ki. Egy sorba illesztik a különböző hadszínterek döntő csatáival. Ezzel a felfogással vitatkozva többek között azt az ismert adatot idézi a szerző, hogy 1942. október 23-án El-Alameinnél az angolok 4 német és 8 olasz hadosztállyal — kb. 100 ezer fő — szemben csikarták ki a fordulatot, míg pl. Sztálingrád ellen 32 német hadosztály (csaknem 1 millió katona) vonult fel, s 1943 februárjáig mintegy másfél milliós emberveszteséget könyvelhetett el a Wehrmacht. Természetesen a hadszínterek, a csaták jelentőségét nem lehet egyoldalúan csak a katonai mutatók alapján megítélni. Politikai összefüggéseik, időzítésük is lényeges lehet. Az előzőekben említett polgári szerzők egyoldalú beállításaival szemben polgári munkákra is hivatkozik, amelyek kiemelték a sztálingrádi csata döntő jelentőségét. Például A. Michel: La Seconde guerre mondiale (Párizs, 1977), vagy aki igazán mérvadónak tekinthető: D. Eisenhower. Magyarul is megjelent, „Keresztesháború Európában" (Bp. 1982) с. könyvében Sztálingrádot stratégiai, El-Alameint taktikai csataként értékelte. Nyugatnémet memoárírókat, történeti munkákat is idéz Rzsesevszkij, azt bizonyítandó, hogy Hitler és a német vezetés is a keleti frontot tekintette a döntő hadszíntérnek. Figyelmet érdemlőnek tartja, hogy számos nyugati szerző, miközben elismeri a Volgánál vívott csata jelentőségét, a moszkvai és kurszki ütközetek fordulópont jellegét figyelmen kívül hagyja. H. Baldwin: The Crucial Years (N.-Y., 1976), M. Caidin: The Tigers are Burning (N.-Y., 1974) c. munkáiból idézget. Véletlen körülmények közbejöttével magyarázták pl. a kurszki szovjet diadalt. Szerzőnk adatsorokkal, részletes magyarázattal cáfolja ezt a beállítást, argumentálja a kurszki csata végérvényes fordulat jellegét. Hasonló alapossággal polemizál azzal a megközelítéssel, amely a moszkvai csata jelentőségét azzal magyarázza, hogy egyidejűleg lépett be a háborúba az Egyesült Államok. Miközben az események egybeesésén (1941. dec. eleje) kívül más összefüggés nem bizonyítható. Ebben a pillanatban ugyanis még sem politikai, sem katonai, sem gazdasági konzekvenciái nem mutatkozhattak meg a Pearl Harbourt követő amerikai lépéseknek. Kitér szerzőnk az angolszász szállítások kérdésére is. Vitatja azt az értékelést, hogy az amerikai gazdaság jelentette az antifasiszta koalíció arzenálját. Kb. 10—10 ezer löveg és páncélos, 18 ezer repülőgép szállításáról ír, s ellenpontként a szovjet hadiipar háború alatti termelését idézi: 480 ezer különböző kaliberű löveg, kb. 100 ezer páncélos, 120 ezer repülőgép stb. Érdekes, hogy utal a Mongólia által nyújtott segítségre, de nem említi az angolszász szállítások hasonló áruit, a nagy mennyiségű szállító járművet, az ötvöző anyagokat, a technológiát és az időzítés jelentőségét. Végül a normandiai partraszállás, a háború befejező szakaszával kapcsolatos értékelésekre tér ki a szerző. Érzékelteti a keleti, illetve nyugati fronton lezajlott hadmüveletek méretei és jelentősége közötti különbségeket. (Isztorija Sz.Sz.Sz.R., 1985. 3. szám 155—168. 1.) M. T. M. GO RJAJ EVA A HANGDOKUMENTUMOK, MINT A NAGY HONVÉDŐ HÁBORÚ TÖRTÉNETÉNEK FORRÁSAI Könyvtárnyi irodalma van már ugyan a szovjet nép fasizmus elleni hősies harcának, de a további eredményes feltárás érdekében fejleszteni kell a vonatkozó források kutatását, szélesíteni kell a vizsgálat bázisát. Rendkívül gazdag a publikált forrásanyag is. Levelek, memoárok stb. A hangdokumentumok feldolgozására azonban eleddig kevés figyelmet fordítottak a szakemberek. Összetételük, sajátosságaik, felhasználásuk lehetőségei tudományos igényű tisztázásra várnak. Megtudhatjuk a cikkből, hogy a Szovjetunióban 1932 óta őriznek hangfelvételeket, s napjainkban már kiépült az átfogó intézményrendszer is, mégis pl. 1982-ben 479 kölcsönzésből csupán 5 volt tudományos jellegű. Ilyen típusú forráspublikációk sem láttak eddig napvilágot. Feldolgozásuk metodikája terén igen sok még a megoldásra váró probléma. A
