Századok – 1987
FOLYÓIRATSZEMLE - Zanarcsenko; I. N.:M. I. Tugan-Baranovszkij történeti nézetei 227
/. N. ZAHARCSENKO 227 M. I. TUGAN-BARANOVSZKIJ TÖRTÉNETI NÉZETEI Az úgynevezett legális marxizmus — azaz Lenin kifejezésével „a marxizmus tükröződése a burzsoá irodalomban" — egyik legjelentősebb képviselője volt Tugan-Baranovszkij. A szovjet kutatás eddig nem vizsgálta a történelemről vallott nézeteit, pedig ezek is jól mutatják az irányzat jellegzetességeit — eklektikusságát. Zaharcsenko elsősorban a tekintélyes legális marxistának „Az orosz gyáripar a múltban és a jelenben" (1898) c. monográfiáját, illetve a századelőn a politikai gazdaságtan tárgykörében, továbbá a marxizmus elméletéről publikált írásait elemezte. Míg az első munka a narodnyik történelemértelmezést kritizálta, s szükségképpen marxista argumentumokkal érvelt, a későbbi írások a marxizmussal, illetve annak korabeli értelmezéseivel polemizálva születtek. Cikke első részében a szerző az elméleti jellegű kérdéseket taglalja. Rámutat Tugan-Baranovszkij neokantiánus filozófiai alapállására, ami determinálta, hogy a megismerés korlátozottságát vallja, a törvényszerűségek viszonylagosságát hangsúlyozza. Az elsődleges szükségletek kielégítése mozgatta — szerinte — az egyének és csoportok cselekedeteit, öncélúan, s ezek a törekvések ütköztek, véletlenszerűen összegződtek társadalmi folyamatokká. Érdekes fejtegetést idéz az ismétlődések problémájáról Zaharcsenko. Tugan-Baranovszkij szerint a később induló társadalmak — éppen az előttük járók tapasztalatai alapján — ugyanazt a fejlődési utat is másként járják meg — tehát nem ismétlődnek a társadalmi, történelmi folyamatok. Értelmezhető ez a megállapítás, mint a törvényszerűségek viszonylagosságának álláspontja, de értelmezhetjük úgy is, hogy az időtényező, az érintkezések szerepét emelte ki Tugan-Baranovszkij. Az érintkezéseknek — különösen a csereviszonyoknak — valóban nagy jelentőséget tulajdonított a társadalom fejlődésében. Igaz, egyoldalúan, szűken értelmezte a társadalmi létszférákat. A „végső soron"-ból indult ki, egyoldalúan eltúlozta a gazdasági, termelési szféra jelentőségét. Az emberi szükségleteket is így értelmezte, a termelő erők fogalmát is szűken fogta fel, csak anyagi összetevőit tartotta szem előtt, a társadalmi faktorokról megfeledkezett. Egyoldalú modellizálásra törekedett, zárt rendszerekben kereste az összefüggéseket, ami viszonylagos érvényűvé tette következtetéseit. Holott a társadalmi, történelmi folyamatok nem laboratóriumi feltételek között, hanem a különböző létszférák, a különböző gazdasági alakulatok dinamikus kölcsönhatásában mennek végbe — érintkezéseik révén is. Mindebből egyenesen következett, hogy lebecsülte, sőt elvetette a marxizmus osztályharc-elméletét, az osztályharcnak a történelmi mozgásban játszott szerepét. A mozgások társadalmi természetét, osztálytartalmát nem adekvátan ragadta meg. Úgy ítélte meg, hogy bizonyos integratív eszmék — nemzeti öntudat, állami függetlenség — háttérbe szoríthatják az osztálymegosztottságot, közös cselekvésre ösztönözhetnek különböző osztályhoz tartozó egyéneket. Az eszmék, illetve a közös cselekvés társadalmi tartalmát hagyta figyelmen kívül. Érdekes „formáció-elméletet" fogalmazott meg. A csere-, ill. érintkezési viszonyok jellege, fejlettsége alapján tipizált. Belső ellentmondásoktól terhesnek nevezte a rabszolgatartó, a feudális és a kapitalista társadalmat. Harmonikus viszonyok jellemezték szerinte az ősközösséget, a középkori európai városok kisárutermelöit és a majdani szocializmust. Ez utóbbi azonban szerinte nem az osztályharc, hanem a fejlődés, az emberi belátás következtében jön majd létre. A cikk második része konkrétan az orosz történelemmel kapcsolatos Tugan-Baranovszkij felfogást vizsgálja. Az eredendő elmaradottságból indult ki. Nézete szerint Oroszországban hiányoztak azok a harmonikus (organikus) gazdasági kapcsolatok, amelyek a középkori európai városokat, az azokban folyó kisárutermelést, az organikus helyi piacokat jellemezték. Ezt az idealizált állapotot fejlődőképesnek, életképesnek, harmonikusnak tekintette. Fontosnak tartotta, hogy ebben a struktúrában nem dominált a kereskedő töke, amely külsődleges tényezőként jelent meg (földrajzi felfedezések), s a kapitalizmus kialakulását eredményezte. Az orosz ipar uralkodói beavatkozásra (I. Péter), külső hatások alatt jött létre. Tugan-Baranovszkij egyoldalúan lebecsülte az immanens feltételeket. Szerinte Oroszországban nem volt az európainak megfelelő városi, ipari fejlődés. Csak falusi ipar alakult ki, nem játszottak számottevő szerepet a helyi piacok. A városoknak csak adminisztratív, illetve kereskedelmi (távolsági) funkciója volt. Ilyen körülmények között túlzottan megerősödött a kereskedő töke, s ez képezte az alapját az állam 15*
