Századok – 1987
FOLYÓIRATSZEMLE - Emerson; D.: Délkelet-Ázsia: az elnevezés eredete 225
226 FOLYÓIRATSZEMLE 1. láthatóvá tette a térségei mindenki számára (A washingtoni külügyminisztériumban például már 1946-ban önálló délkelet-ázsiai részleget hoztak létre.) 2. Kijelölte a fogalom pontos határait (korábban állandóan összekeverték hol Dél-, hol pedig Kelet-Ázsiával.) 3. A térség — ellentétben a róla folytatott kutatások marginális jellegével — kiemelkedő politikai fontosságot kapott. 1943-ban teljes joggal jegyezte meg Heine-Geldern: Délkelet-Ázsia tanulmányozása nélkülözhetetlen lesz az elkövetkező évek külpolitikája számára. Jóslatát igazolták a háború utáni évek. 1954-ben a Délkelet-Ázsiái Szerződés Szervezete (SEATO) a térség politikai ellenőrzésének az igényével született meg, és Pakisztán csak India-ellenessége miatt csatlakozott hozzá. A hatvanas években a térségbeli országok hozzáláttak egy saját politikai szervezet kialakításához is: így jött létre 1967-ben az ASEAN, a Délkelet-Ázsiái Nemzetek Szövetsége (Association of Southeast Asian Nations). A szerző kiemeli: paradoxon, hogy miközben a térségben belüli politikai ellentétek (a kapitalista ASEAN és a kommunista Indokína között) kiéleződtek, a világsajtóban és a tudományos kutatásokban egyaránt általános használatúvá vált a Délkelet-Ázsia fogalom. Hiba lenne persze azt gondolni, hogy e folyamat simán, viták nélkül zajlott le. Sri Lankát (Ceylont) például többen is Délkelet-Ázsiához akarták sorolni abból kiindulva, hogy — akárcsak a térség „szárazföldi" országainak többségében — itt is a theravada buddhizmus az uralkodó vallás, és a Délkelet-Ázsiái Parancsnokság főhadiszállása is a szigeten volt 1944—45-ben. Mások — köztük az ismert történész, D. G. Hall — azt javasolták, hogy a Fülöp-szigeteket rekesszék ki a térségből, mert annak fejlődése szorosabban kapcsolódik az amerikai kontinenshez. Egy Loofs nevü etnográfus a dél-kínai Jünnan tartományt és Hainan szigetét, az északkelet-indiai Asszámot, valamint az Andamán és Nicobár-szigeteket is Délkelet-Ázsiához akarta csatolni a lakosság etnikai összetétele alapján. (Ki szerette volna zárni ugyanakkor a melanézek lakta, indonéz fennhatóság alá került Új-Guineát.) Az európai tudósokkal ellentétben az amerikaiak nem a vallási, nyelvi és etnikai, hanem a politikai szempontokra helyezték a fő hangsúlyt, s végül az ő álláspontjuk győzedelmeskedett. További sajátossága az amerikai megközelítésnek, hogy elsősorban külpolitikai orientációjú. (Ezzel összefüggésben alakult ki a munkamegosztás az amerikui tudományban a „makropolitika" és a „mikroantropológia" között.) A hetvenes évek végén az Egyesült Államokban a következő tíz politikai egységet tekintették Délkelet-Ázsia részének: Burma, Thaiföld. Laosz, Kambodzsa, Vietnam, Malaysia, Szingapúr, Indonézia, Fülöp-szigetek és Brunei. A fentebb említett megállapítást érdekes adatokkal támasztja alá egy vizsgálat, amely az 1955 és 1980 között Délkelet-Ázsiáról írott amerikai tanulmányokat elemezte: a legnagyobb részük az egyes országok, illetve a térség egésze politikai intézményeivel, gazdasági problémáival és nemzetközi szerepével foglalkozik, s csak egy kis hányaduk tűzte céljául a történelmi és kulturális háttér felderítését. Hasonló irányban, a „modern" társadalomtudományi diszciplínákban bontakozott ki a délkelet-ázsiai országok saját kutatása is. Befejezésül a szerző hangsúlyozza: a „Délkelet-Ázsia" szerencsés kifejezés abból a szempontból, hogy politikailag semleges és — európai eredete ellenére — nem utal közvetlenül a gyarmati múltra sem, ezért könnyen elfogadható az érintettek számára is. A fogalom így tartósabbnak ígérkezik, mint az általa jelölt régió egysége, de hozzá kell tenni: a végső szót csak a jövő mondja ki, kérdés ugyanis, hogy egy tulajdonképpen kívülről származó fogalom milyen mély gyökereket tud ereszteni. Annyi mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy az utóbbi években kibővült regionális kooperáció ellenére a térség politikai egységesülésére jó ideig nem lehet számítani. (The Journal of Southeast Asian Studies, 1984/1. 1—22. I.) Ь.
