Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Stuhlpfarrer; Karl: Umsiedlung Südtirol 1939-1945. (Ism.: Tilkovszky Lóránt) 197
186 TÖRTÉNETI IRODALOM 198 A dél-tiroli németek náci népcsoport-vezetősége, miután belátta, hogy Hitler elhatározása megmásíthatatlan, azon ígéret alapján, hogy a népcsoportot zárt egységben fogják áttelepíteni valamely arra alkalmas új településterületre, és annak igényével, hogy a népcsoport vezetését ott is kezében tartsa, kész volt Hitler totális áttelepítési tervét támogatni. Olyan propagandát fejtett ki a Németország javára való tömeges optálás érdekében, amely a dél-tiroli németek állásfoglalásának valóságos népszavazás jelleget adott. A német népközösség eszméje alapján a Németország melletti demonstratív hittevés erőteljes hangsúlyozásával nem mindenütt járt együtt a felvilágosítás arról, hogy ennek a német hittevésnek áttelepülési konzekvenciái vannak. Ahol beszéltek az áttelepítésről, ott a falvak lakosságának együtt-tartását, egész népi-kulturális miliőjének átmentését ígérték hasonló földrajzi és klimatikus viszonyok közti tágasabb településterületre. Hangsúlyozták — s ez igen nagy csábítás volt —, hogy az új körülmények közt a parasztcsaládok valamennyi fiútagja önálló birtokhoz juthat. A mezőgazdasági munkások és az igen nagy számú (kb. 30 ezer) munkanélküli optálásra bírása nem volt nehéz feladat, a németországi nagy munkaerőkereslet ismeretében ott biztos megélhetést remélhettek. Az olasz katonai szolgálat elöl is — ami gyakran Afrikában állomásozó ezredeknél való szolgálatot jelentett — tömegesen optáltak Németország javára a dél-tiroli német sorkötelesek, illetve az olasz hadsereg kötelékéből elbocsátott népinémet katonák -(együttesen mintegy 12 ezer fő)—, akikre már várt a német Wehrmacht és az SS, vagy rendőri alakulatok. A népcsoport totális áttelepítésére irányuló optálási propagandakampány fontos eleme volt az azzal való rémités, hogy az olasz uralom alatt maradóknak a legkönyörtelenebb elnyomásban lesz részük, sőt deportálni fogják őket Dél-Olaszországba, ha ugyan nem az olasz impérium afrikai területeire. Az olasz nacionalizmusról szerzett tapasztalatok alapján hitelt adtak az ilyen híreszteléseknek. Mussolini csak megkésve cáfolta a deportálási szándékot, és nem nagyon meggyőzően tett némi ígéretet a Dél-Tirolban maradók német népisége megőrzésének lehetőségéről. Az olasz helyi hatóságok és az olasz közvélemény elolaszosodásukat kívánták; csak a Németország javára optáltaknak ígértek türelmet, míg áttelepülésük meg nem történik. Az optálási kampány végül is azzal az eredménnyel zárult, hogy az optálásra jogosultnak nyilvánított — természetesen családtagokkal értendő — mintegy 250 ezer személy közül 200 ezren Németország, 30—35 ezren Olaszország javára optáltak; ez utóbbiakkal együtt a Dél-Tirolban maradni szándékozókhoz számítandó még az a 15—20 ezer személy, akik az optálástól egyáltalán tartózkodtak. Jellemző volt az a sok zavart okozó tünet, hogy sokan egyszerre Németország és Olaszország javára is opciót nyújtottak be. Azok közül pedig, akik Németország javára optáltak, utóbb — a következmények világossá válásával — sokan meg akarták volna másítani opciójukat; olykor egész községek kollektive határoztak így, többszáz fős népgyűléseken. A német állampolgárságú személyek azonnali átköltöztetését követően, az áttelepítés első szakaszában a vagyontalanokat, bérből élőket, nőtlen fiatalokat, katonaköteleseket indították útnak. Észak-Tirolban, Innsbruckban fogadták őket az eligazításukra hivatott szervek. Akik nem kerültek a német hadsereg vagy rendőrség kötelékeihez, azok részben a birodalom közeli ausztriai („Ostmark") tartományaiban (Tirol-Vorarlberg, Karintia, Steiermark), részben szétszórtan a birodalom különböző területein kaptak munkát a mezőgazdaságban, építkezéseknél, az iparban — megfelelő lakáshoz azonban nem, vagy csak igen nehezen jutottak, ami jelentős elégedetlenséget váltott ki részükről. Eltávozásuk ugyanakkor meglehetős zavart okozott a dél-tiroli német parasztgazdaságoknál, amelyek olasz munkaerőt nem szívesen alkalmaztak. Egyes községek, illetve szórt településeket egybefogó „völgységek" (Talschaft) birtokos paraszti lakosságának átköltöztetése is kezdetét vette; ezeket ideiglenes jelleggel telepítették le — többnyire a közeli ausztriai tartományokban —, míg kijelölik a dél-tiroli németek új hazájául szolgáló területet, s akkor ők is továbbköltöznek oda. Az áttelepítettek vonakodtak magukkal vinni valamennyi családtagjukat: az otthon maradott családtagok tartották fenn a szülőfölddel való kapcsolatot, a visszatérés lehetősége reményében. Annál is inkább, mert olasz telepesek nem nagyon mutattak érdeklődést e hegyvidék adottságai közti gazdálkodás iránt. A birtokos parasztság áttelepítése nehézségekbe ütközött az olasz kormány és helyi hatóságok részéről is. Ezeket váratlanul érte a Németország javára optáltatott parasztok nagy száma, és megdöbbentette a hátrahagyandó javaik megváltására szükséges összegek várható nagysága, mely
