Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Stuhlpfarrer; Karl: Umsiedlung Südtirol 1939-1945. (Ism.: Tilkovszky Lóránt) 197
186 TÖRTÉNETI IRODALOM 197 KARL STUHLPFARRER UMSIEDLUNG SÜDTIROL 1939—1940. Locker Verlag, Wien—München, 1985. 931 p. A DÉL-TIROLI NÉMETEK ÁTTELEPÍTÉSE 1939—1940. A második világháború alatti és utáni áttelepítések problematikájával foglalkozó történeti szakirodalom egy igen figyelemre méltó, hatalmas monográfiával gazdagodott, amely nemcsak széles forrásbázisát tekintve, de józan, tárgyilagos szemlélete folytán is nagybecsű: a dél-tiroli németek áttelepítésének igen részletes és invenciózus, más hasonló áttelepítési problémák kutatói számára is gondolatébresztő feldolgozásával. A bécsi egyetem kortörténeti intézetében dolgozó kiváló osztrák történész mintegy betetőzi ezzel a munkájával eddigi —jórészt e tárgykörbe vágó — munkásságának méltán nagyra értékelt eredményeit. Mint ismeretes, az ausztriai Tirol tartománynak a Brenner-hágótól délre eső része az első világháború után, a Saint Germain-i békeszerződés értelmében olasz uralom alá került. A dél-tiroli német lakosság az olasz fasiszta rendszer elnyomó és elnemzetlenítő politikájától sokat szenvedett, s ez csak fokozódott amiatt, hogy az olasz kormánynak okkal kellett tartania az ausztriai és németországi nagynémet irányzatú politikai erők és társadalmi szervezetek irredenta propagandájától és törekvéseitől, amelyek jórészt talajra találtak a dél-tiroli német lakosság körében. A Párizs környéki békediktátumok által szétszaggatott németség újraegyesítését programja egyik legfőbb célkitűzésévé tevő németországi nemzetiszocialista párt előretörése, majd hatalomátvétele, megerősítette a dél-tiroli németek körében azt az irányzatot, amely a konzervatív jellegű „Deutscher Verband"-dal szemben a nácizmushoz való kapcsolódással kereste a dél-tiroli németség sorsának megoldását: a dél-tiroli nácik illegális szervezete, a Peter Hofer vezetése alatt álló „Völkischer Kampfring Südtirols", egyre inkább magához ragadta a népcsoport-vezetés szerepét, s tevékenységét arra irányította, hogy az Ausztria bekebelezésével, az Anschluss megvalósulásával létrejövő nemzetiszocialista Nagy-Németországhoz csatlakoztassa Dél-Tirolt. Ezek az elképzelések azonban nem konveniáltak Hitlernek, aki már az 1920-as évek eleje óta következetesen ragaszkodott azon elgondolásához, hogy leginkább a Dél-Tirolról való teljes határozottságú lemondás révén biztosíthatja az olasz kormány kedvező magatartását az Anschluss végrehajtásához, sőt Olaszország megnyerését további terveihez. Vállalva a Dél-Tirol feladása miatt a német nemzeti körökben, sőt saját pártjában is támadt feszültségeket, 1937-ben már letiltotta a külföldi németséggel foglalkozó párt- és társadalmi szervezetek Dél-Tirol irányában folytatott tevékenységét: a Volksbund für das Deutschtum im Ausland ebbe belenyugodni nem akaró vezetőjét leváltatta. Garantálta a Brennerhatárt, és ajánlatot tett Mussolininak a dél-tiroli németség egésze áttelepítésére a német birodalomba, hogy ezáltal egyszer s mindenkorra eltávolitsa a két ország viszonyát zavaró nemzetiségi tényezőt. A Duce örömmel fogadta a lehetőséget, hogy megszabadulhat mindenekelőtt a politikailag kifelé orientálódó, illetőleg nemzetiségileg öntudatos, nemzetiségi igényekkel fellépő lakosságrésztől, valamint a szociális problémát jelentő szegény-elemektől, de a birtokos német parasztok áttelepítését - a szűkebb határövezet kivételével — nem kívánta : gazdasági és adózási szempontból hasznukat látta. Nem is számított arra, hogy ezek nagyobb számban mutatnának hajlandóságot az áttelepülésre. Ragaszkodott ahhoz, hogy az áttelepülés önkéntes legyen. 1939. június 23-án jött létre Berlinben a német—olasz megegyezés a dél-tiroli németek áttelepítéséről. Eszerint a volt osztrák (az Anschluss óta németbirodalmi) állampolgárok kötelesek áttelepülni három hónapon belül; az olasz állampolgárságú dél-tiroli „népinémetek"' viszont jogosultak önkéntesen optálni Németország javára. Aki a Németországba való áttelepülés mellett nyilatkozik, annak 1942 végéig kell elhagynia ingóságaival az országot; visszamaradó ingatlanaikért az olasz állam kártalanítja őket.
