Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Máté Gábor: A magyar burzsoá igazságszolgáltatási szervezet kialakulása. 1867-1875. (Ism.: Rácz Lajos) 181
TÖRTÉNETI IRODALOM 181 MÁTHÉGÁBOR A MAGYAR BURZSOÁ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSI SZERVEZET KIALAKULÁSA. 1867—1875. Bp. Akadémiai Kiadó, 1982. 240 1. A szerző témáját a modern magyar bírósági szervezet kiépítését lehetővé tevő 1869. IV. tc.-el indítja, amely az egyik leglényegesebb feudális anakronizmus: a közigazgatás és az igazságszolgáltatás elválasztásáról intézkedik. Érthetően nagy hangsúlyt kap az új bírósági szervek struktúrája, az alsó bíróságoktól a Kúriáig. Mivel az új igazságszolgáltatási szervezetről átfogó kép megrajzolására vállalkozott a szerző, igy nem tekinthetett el az e körbe tartozó új ügyészségi szervezet bemutatásától, továbbá szólnia kellett az ügyvédség polgári szervezeti keretekbe történő beillesztéséről, illetve a több száz évet megélt magyar hiteleshelyeket felváltó közjegyzői intézményről. Ám a jelzett témának ilyen nagy keretekbe való összefogása óhatatlanul veszélyeket rejt magában a feldolgozó számára, hiszen a politikai mechanizmus feltérképezése már magában nem kis feladat, s az alakulóban levő pártrendszerek s követett taktikáik felkutatása, a nem különben bemutatásra csábító, színes országgyűlési viták taglalása — mind olyan buktatók, amelyek könnyen vihetik rossz irányba a lelkes és nagy mélységre leásó kutatót. Máthé Gábor mindezeket az akadályokat sikerrel hárítja el, s könyve jó példája annak, hogyan lehet összehangolni a kutatás során felszínre hozott anyagáradatot a világos mondanivalóval. Máthé Gábor munkája témáján túl is a korban való gondolkozásra ösztönzi az olvasót, illetve annak felismerésére és elismerésére serkent, hogy az 1867 után a polgári államszervezet kiépítését vállaló, s e munka során maradandót alkotó nemzedék előtt száz esztendő múltán is hajtsuk meg fejünket. A viszontagságos múlt, s a mögöttük levő évtizedek viharai mindenképpen arra indíthatták a korszak vezető egyéniségeit, hogy nagy körültekintéssel, alapos megfontoltsággal s mindenképpen a maradandóságra törekvéssel lássanak hozzá a dualista monarchia magyar felének államszervezeti stabilizálásához. Nyilván ennek tulajdonítható, hogy 1867 után, a Monarchia közjogi alapjainak létrehozása idején, az új kormány első megoldandó kérdésként a törvénykezési szervezet modernizálását választja. Sőt, úgy tűnik, hogy a bírósági szervezet reformja minden más kérdéshez képest prioritást élvez. Honnan ez a sürgető szükség — vetődik fel jogosan az olvasóban. Ennek részletes megválaszolására itt nincs módunk, csak néhány tényező jelzésére szorítkoznánk. Ha visszatekintünk 1848—49-re, akkor konkrét magyarázatot ott nem kapunk; az idő rövidsége komoly államszervezeti átalakításoknak nem kedvez, a katonai kérdések nemcsak előtérbe kerülnek, hanem 1849-re egyetlen lényeges kérdéssé is válnak. Korábban viszont, a reformkorszakban, már találunk a bírósági szervezettel kapcsolatos kezdeményezéseket. Következik ez egyrészt a III. Károly-féle bírósági reformtól eltelt száz év alatt történt lassú változásokból, amelyek megérlelték egy jövőbeni rendezés szükségességét. Ezek közül is a Királyi Kúria szerepének pozitív tartalmú változása emelhető ki, amely a 18. század során nyerte el új szervezetét, s egyúttal azt a lehetőséget, hogy a kerületi táblák felállításával a perek egy része alsóbb szinten maradjon. így a Kúria egyre gyakrabban csak fellebbezés útján hozzá kerülő ügyekkel foglalkozott, majd fokozatosan halvány lehetősége mutatkozott a legfelső bíróság irányító szerepének betöltésére. Ebbeüz irányba utal a Kúria döntéseinek a központi hatalom által elrendelt gyűjtése is, amely nyomtatott formájában a Planum Tabulare néven, ha kis mértékben is, de alakítólag hatott az alsó bíróságok ítélkezési gyakorlatára. Nem maradt hatástalan a gazdasági életben bekövetkező fejlődés sem a bírósági szervezetre, különösen a kereskedelmi forgalom fokozatos élénkülése. A kereskedelmi és ezzel összekapcsolódó hitelélet biztonsága teremtette meg a váltó-törvényszékek felállítását. Szükségszerű volt, hog> ezen új bírósági fórumokat a működő bírósági szervezethez idomítsák. A kereskedelmi forgalom biztonsága annyira lényeges eleme a burzsoáijogfejlődésnek, hogy 1867 után is, amikor többszöri vajúdás ellenére sem született
