Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Riadj magyar ! (Ism.: Urbán Aladár) 177
TÖRTÉNETI IRODALOM 177 A Mesta elnyomó apparátusa, a rabló polgármesterekkel, behódoló főpolgármesterekkel, bírságokkal stb. zárja a kötetet, amely a befejezés előtt Cáceres corregidorjának emlékeztetőjéről (amely az 1771. évi emlékirat része) készült tanulmánynak ad helyet. A szerző könyörtelen aprólékossággal cáfolja meg a Mesta állítólagos előnyeit, bizonyos irodalom szociális illúzióit, kezdve Kleinnel, aki elég rosszul kerül ki ebből a tanulmányból, bár mindig tiszteletteljes bánásmódban részesül. A Mesta-ról alkotott ítélet már nem is lehetne negatívabb: egy sok évszázados visszaélés története, amely ha be is fogadott közép-tulajdonosokat, mindig a „nagyobb" ellenőrzése alatt állt, amely feudális hatalom másrészről szorosan csatlakozott a Koronához és az Egyházhoz — a nagy kolostorok stb. —. mígnem az illusztris csoport jutott hatalomra. Nina Mickun lépésről lépésre elemzi valamennyi problémát, mint az ún. tulajdon-kiváltságot, amely valójában a földeket a Mesta-nak csak azokkal együtt adta át, akik egyszer hajtották rá állataikat, vagyis az estanle-k (állandók) privilégiumát a trashumante-kkal (vándorlókkal) szemben — az előbbieket befogadták a Mesta-ba, hogy a hegyekben pásztorokként használják emberi erejüket, azaz, hogy leigázzák és megfosszák őket szabadságuktól; végül pedig az értékesítés problémáit, ideértve az egyéb állatok feletti rendelkezést, amik Extremadura esetében a sertések lehetnek. És mindig a harc a Tisztelt Tanács despotizmusa ellen, és a szörnyű parasztprobléma, a népességhiány, az ipar és az energia hiánya, amit ez okozott. Az angol valóságból vett találó kifejezéssel, Spanyolország is olyan ország lett, ahol a juhok megeszik az embereket (vö.: 89., 239., 248.). A Függelék terjedelmes kivonatokat közöl spanyolul az 1771. évi emlékiratokból Monino és Campamanes Válaszaival. Nem lehet eléggé értékelni egy ennyire gazdag és dokumentált könyvet, amelynek elmélyült tanulmányozása hasznára válik spanyol gazdasági szakembereknek is. Ha valami ellenvetést kell tenni, akkor a szerző idealizmusára mutatnék rá, mikor olyan személyiségeket definiál, mint Monino vagy Canga Argüelles, akik függetlenül az általa tanulmányozott specifikus művektől, összetettebbek és kevésbé haladók, mint ő hiszi. De ez — a könyv egészét tekintve — egyáltalán nem fontos, mint ahogy a spanyol nevekben található számos sajtóhiba sem. A magyar hispanizmus — és csodálatos, hogy ezt mondhatjuk — büszke lehet magára. Ez legyen a legnagyobb dicséret Nina Mickun számára. Alberto Gil Novates RIADJ MAGYAR! 1848—1849 FAMETSZETES PONYVÁI, CSATAKRÓNIKÁI Fölkutatta, egybeszedte, gondozta, az utószót és a jegyzeteket írta Pogány Péter Magyar Hírmondó, Bp. 1983. 667 1. Fáradságos, de hasznos és hiányt pótló munkát végzett a kötet anyagának összegyűjtője és sajtó alá rendezője, aki a témakör régi ismerője. Vállalkozása nem szemelvények gyűjteménye kíván lenni, hanem — mint ő fogalmazza — az elérhető teljességre törekedett, hogy bemutassa a szabadságharc idején ismét életre kelt vásári ponyvát: a tudósító éneket. Szándéka az volt, hogy a szabadságharc fontosabb eseményeit áttekintő epikus füzérbe illessze a többnyire félíves, ismert vagy ismeretlen szerzőktől származó elbeszélő költeményeket, amelyek hol döcögve, hol ügyes versfaragók gördülékeny rímeivel mondják el a közelmúlt országos jelentőségű politikai vagy katonai eseményeit. Pogány Péter ezzel Sárosy Gyulának az egész szabadságharcot áttekintő Arany Trombitája helyett egy töredékesebb és egyenetlen színvonalú, de többszerzős és így a korabeli néphangulatot hívebben tükröző körképet nyújt. Ezért lehetnek forrásértékűek ezek a beszámolók, még akkor is, ha feltételezhető, hogy nem minden szerző volt maradéktalanul szemtanúja az általa megörökített csatáknak. Nem az események minden részletében hiteles krónikáját kell ugyanis elvárnunk ezektől az írásmüvektől (bár sok esetben a részletek és a nevek is megbízhatóak), hanem az érdemel figyelmet, hogy milyen eseményeket, milyen reagálás kíséretében és milyen gyorsan juttattak el az 12 Századok 87/1
