Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Mickun; Nina: La Mesta au XVIIIe siécle. Étude d’histoire sociale et économique de l'Espagne au XVIII siécle (Ism.: Alberto Gil Novales) 176
TÖRTÉNETI IRODALOM NINA MICKUN: LA MESTA AU XVIII' SIÈCLE. ÉTUDE D'HISTOIRE SOCIALE ET ÉCONOMIQUE DE L'ESPAGNE AU XVIII' SIÈCLE Akadémiai Kiadó, Budapest 1983. 364 oldal A 18. SZÁZADI MESTA. TÁRSADALOM- ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNY A 18. SZÁZADI SPANYOLORSZÁGRÓL A jelen könyv a legkiválóbb hozzájárulás a Mesta (juhtenyésztő társaság), a spanyol 18. század és Kasztília gazdaságtörténetének megismeréséhez. Eddig igen kevés tanulmány szólt a Mesta-ról: Julius Klein híres könyve. Le Flem tanulmányai és néhány egyéb dolog; mindazt, ami van, vagy valamilyen módon kapcsolódik témájához, nagyszerűen ismeri Mickun professzor asszony, kivéve csupán Carla Rahn Phillips munkáit a Ciudad Real-ról és a gyapjúról a 16. században, amelyeket nem ismerhetett, mivel azok könyvével pontosan egyidöben, vagy éppen később születtek. Klein munkájának hírnevét önmaga igazolja, és az, hogy az egyetlen modern monográfia, ami az állattenyésztés intézményéről rendelkezésünkre állt. Most viszont Mickun professzor asszony — hogy jobban a mélyére hatoljon — a Mesta-t csak a 18. században tanulmányozza, bár természetesen bőven vannak hivatkozások annak a 18. századot megelőző és azt követő evolúciójára. Egyetlen tematikus korlátozás van: a kasztíliai Mesta-t tanulmányozza, amely nyilvánvalóan a legfontosabb: csak futólag érinti az aragóniai korona sajátos problémáit. A könyv két részre oszlik, amelyek közül az első egyfajta nagylélegzetű bevezetés Kasztília gazdaságtörténetébe a legmagasabb színvonalon; a kezdő fejezetben a szerző bemutatja forrásait Nueva y Novísima Recopilación (Új és a Legújabb Gyűjtemény), Quaderno de Leyes y Privilegios (Törvények és kiváltságok iratai) — Andrés Diaz Navarro publikálta 1731-ben —, La Colección de Leyes (Törvénygyűjtemény) — Matías Brieva, 1828 — és mindenekelőtt a három Memoriales ajuslados (Kiigazított emlékiratok), mégpedig az ügynevezett 1771. évi, az 1783. évi Concordia (Egyezség) aktacsomója, valamint az 1784. évi Agrártörvény kötete. Mindhármat a jeles Campomanes vezetése alatt szerkesztették, akit Mickun joggal illet a legnagyobb dicsérettel, s a kötetek kezdettől fogva Extremadura szociális problémáját — amely alighanem a legélesebb a régió gazdagságánál fogva — igyekeznek orvosolni azzal a törekvéssel, hogy megtalálják egész Spanyolország problémája megoldásának mikéntjét. Vagyis erőteljes bizonyságot kapunk az Ilustración-ról, egyik legkiválóbb és rövid távon legsikertelenebb müvéről, mivel a Mesta — anélkül, hogy valójában elvesztette volna törvényellenes kiváltságait — IV. Károly alatt egy 1793. évi adománylevél útján visszakapja azokat. Ezen források közül a legkevésbé ismert a Memorial de Concordia (egyezségi emlékirat) — azt nem ismerte Joaquin Costa sem. A szerző felhasználja Costa, Leonhardt, Defoumeaux és mások nézeteit, és támaszkodik Larrugára, Canga Argüellesre, Ponzra és másokra is. Forrásainak ilyen részletes kritikai bemutatása után a szerző rátér a kasztíliai korona 18. századi agrárstruktúrájára, általános és ugyancsak kritikai összefoglalót adva valamennyi problémáról, a nemesi rendszertől és az áremelkedéstől kezdve az Ensenada-telekkönyvig, a földművesek helyzetéig, a klérusig és a nemességig, és bemutatja Extremadura sajátos problémáit, érintve természetesen a Mesta kiváltságait. A könyv második részét teljes egészében az állattenyésztő társaság elemzése teszi ki, kezdve annak előzményeivel, majd következik az állomány osztályzása, története, a Mesta szervezete — ezen belül az estante-k (állandók) problémája — a Mesta földrajzi eloszlásával és társadalmi összetételével, a közös legelők lefoglalása, a saját vagyonok és az illetékek, az ugarföldek, a magánlegelők, és végül — a probléma középpontba állításával — az extremadurai terület legnagyobb részének lefoglalása és a parasztok kifosztása, ami eredete a 18. század által a 19. századra átszármaztatott annyi nyomorúságnak.
