Századok – 1987

BESZÁMOLÓ - Vitaülés Levédiáról és Etelközről (Bartha Antal) 155

BESZÁMOLÓ 165 érzékelhetően az a szándék vezette, hogy a kútfő szövegek rejtett utalásai felszínre kerüljenek. Az unalomig megszokottá vált szövegek gondos elemzése új szempontokkal, hipotézisekkel gazdagította ismereteinket. Kimondva vagy kimondatlanul valamennyi szerzőnél szerepel az a vélekedés, hogy a DAI segítségével, több-kevesebb sikerrel lokalizálható a Levédiánál és Etelköznél korábbi magyar szállásföldek a Don, esetleg a Volga vidékén voltak. Erre a keletebbre fekvő területekre utalhatnak a keleti kútfők is. Úgy gondolom azonban, hogy a történelmünkre rávilágító első írásos említéseket megelőző, nevezetesen a 6—7. század fordulóján kezdődő korszakba a régi török jövevényszavainknak a segítségül hívásával tudunk benyomásokat szerezni. Nem az én hatáskörömbe tartozik annak kimondása, hogy a kazár nyelv a bolgár-török ághoz tartozik. Annak viszont örülök, hogy a kérdésben illetékes Ligeti Lajos véleménye alátámasztja felismerésemet: a Kazár birodalom ősmüveltségünk történetének fontos, több szempontból pedig egyedül számba jöhető színhelye volt. A műveltségénél fogva is sajátos kazárokkal a magyar törzsek nem három évig, hanem sokkal hosszabb ideig éltek együtt. Megkockáztatom a következő hipotézist, ha jelenleg a magyar nyelv törzsanyagában mintegy 300 körül van a honfoglalás előtti bolgár-török jövevényszavak mennyisége, akkor ezeknek a szavaknak a létszáma a honfoglalás körüli időkben sokkal jelentősebb volt. A magyarra gyakorolt kazár nyelvi hatás mellett, úgy vélem, tekintetbe kell venni a dunai bolgárokkal rokon, illetve velük egy tőről származó bolgár néprészek nyelvi és műveltségi hatását is. Azok ugyanis a Don-Donyec-Volga-Kubán folyók menti körzetekben éltek, és kazár fennhatóság alá kerültek. A bolgártörök nyelvi és műveltségi kölcsönzéseinknek a jelentős száma hosszan tartó és szoros érintkezéseket bizonyítanak. — Hangsúlyozni kívánom a „bizonyítanak" szót. — Harmatta Jánossal egyetértésben hangsúlyozni kívánom alán kapcsolatainknak a jelentőségét is, nem véletlen, hogy néperedet mondánk alán és bolgár asszonyoktól származtatja a magyarságot. Az iszlám, a héber és a régészeti kútfők megvilágításában szinte hibátlanul ismerjük a Kazár birodalom gazdasági életét, a nomadizáló állattenyésztést, az ekés földművelést és a kertészkedést. A folyóparti települések lakosai hatalmas arányokban űzték a halászatot. A folyók menti galéria erdőségekben pedig eredményesen vadásztak. E sajátos gazdasági és életforma szimbiózisnak tárgyi bizonyítékai a földművelő szerszámok, gabonavermek és a folyóparti települések sűrű hálózata. Megjegyzem, hogy a kazár földön belül nem sikerült kimutatni a magyarság egykori szálláshelyeit. Ez ismereteink érzékeny hiányossága. Az írott kútfők, nyelvünk bolgártörök jövevényszavai ellenében sok vita folyt a sajátos, sztyeppei kazár kultúra létezéséről, hatásáról a magyar ősmüveltségre, a gazdasági tevékenység tárgyi emlékei, a településföldrajz adatai félreérthetetlenül dokumentálják régi török kölcsönszavaink tárgyi, történelmi hitelét. Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy Ligeti Lajos elmulasztotta értékelni nyelvünknek azokat a bolgár-török jövevényeit, amelyek az ekés földművelést bizonyítják, már a honfoglalást megelőző időkben. Gombocz Zoltán perdöntőnek