Századok – 1987

BESZÁMOLÓ - Vitaülés Levédiáról és Etelközről (Bartha Antal) 155

166 BESZÁMOLÓ tartotta a földmüvelés ismeretére valló bolgár-török jövevényszavakat, amikor a magyar-bolgár-török érintkezések intenzív szakaszát vizsgálta. Ligeti Lajos nomád Kazár birodalmat és lovas nomád magyarságot emleget. Lovas nomádnak tartja a magyarságot a szerzők többsége. Ha a Kazár birodalom nomád volt, akkor területe más helyen lehetett, nem abban a körzetben, ahol az írásos kútfők, földrajzi nevek és a régészeti adatok összességének alapján a Kazár birodalmat, ismereteink jelenlegi szintjén, el tudjuk helyezni. A lovas nomád magyarság emlegetése pedig nemcsak a földművelést bizonyító bolgár-török jövevényszavaknak, hanem a kazár-magyar érintkezéseknek a kirekesztését is jelenti történelmünkből. A lovas nomád magyarság képzete beivódott a nemzetközi történelemtudományos irodalomba. Ez a képzet háboritatlan volt addig, amíg bizonyossá nem vált, hogy a dél-orosz sztyeppén éltek földművelő, falvakat, városokat és erődöket építő török népek, pl. a kazárok. Amint ezekre a szokatlan dolgokra fény derült, rögvest színre lépett a reagálás: a magyarkazár kapcsolatok felszínesek voltak, a sztyeppén villámcsapásszerűen átszáguldó magyaroknak szinte semmi közük sincs a kazár civilizációhoz, amelyiknek, egyébként, előzményei is voltak. A lovas nomád életforma történelmünkben az egyik alkotó elem, a másik elem az ekés földművelés volt, már a honfoglalást megelőző századokban. Az ekés földmüvelés adott irányt ősmüveltségünk fejlődésének, településkultúránknak. Megjegyzem, földmüvelésünkben még ugor kori réteg is van. Osztozom Ligeti Lajos véleményében, hogy Levédia lokalizálása még megoldatlan. A felemlített nehézségek ellenére, a sztyeppe földrajzi névanyagának gyűjtése és feldolgozása, segítséget adhatna a magyar szállásterületek lokalizálásában. Az ilyesfajta munkálatokhoz a létező földrajzi névjegyzékek nem elegendők, a helyszíni gyűjtés pedig elháríthatatlan nehézségekbe ütközik. Figyelemre érdemes Harmatta János véleménye Levédia és Etelköz azonosságáról, a „katoikéo" egyhelyben tartózkodásra enged következtetni. A DAI-ban alkalmazott ige jelentését a szótárak a következőképpen adják vissza: (I. H. Dvoreckij, Drevnegrecesko-russkij slovarb, „naseljatb, obitatb, selitbsja, zaseljatb," — H. G. Liddel — R. A. Scott, A Greek-English Lexicon, „settle in, colonize, [generally, inhabit], settle, dwell, lie, be situated"). A szótárak a szó főnévi alakjának is hasonlóan sokrétegű jelentését tartják nyilván. A DAI keletkezésének korát tekintve a Liddel— Scott szótárt kell mérvadónak tartanunk, ellenére annak, hogy az ókortól a bizánci korig a szó nem szenvedett markáns jelentésváltozást. A jelentésárnyalatok változatossága nem engedi az egyetértést Harmatta János véleményével. Úgy érzem, óvatosságra int Benkő Lórándnak az a véleménye, hogy az Ingül folyó második tagja a régi török „gol, gul" azonos a „folyó"-t jelentő fogalommal. Radloff szótárának értelmezését revideálva, a régi török nyelvek szókincsének újabb gyűjteménye (Drevnetjurszkij slovarb) „dolina, vadi" fogalmakkal értelmezi, a „köl" szót pedig „ozero, vodojom" szavakkal magyarázza. Nem tartozik hatáskörömbe az állásfoglalás, jelezni kívántam a kérdőjelet csupán. Etelköz déli, délnyugati határának kérdésében Ligeti Lajos és Györffy György azonos véleményen vannak. A keleti határ tekintetében Ligeti Lajos nyitva hagyja az