Századok – 1987
BESZÁMOLÓ - Vitaülés Levédiáról és Etelközről (Bartha Antal) 155
162 BESZÁMOLÓ Kodüma (van Kodüm alakja is) értelmezése a kiváló Vasmer szófejtő szótárának alapján nem kifogástalan, mert az orosz nyelv török elemeinek értelmezése a szótár gyenge oldala. Pl. O. N. Trubacov a Kodüma-t az észak-európai ma-ra végződő víznevek csoportjába osztja be, sajnos, elmulasztja Vasmer szófejtésének cáfolatát. Nem megnyugtató a déli Bug Ingül (térképi alakja Angul), az alsó Dnyeper Ingulec mellékfolyóinak törökből való kifejtése sem. Ligeti Lajos továbbra is nyitottnak minősíti Levédia lokalizálását. A 16—17. századi oszmán-török nyelvi adatok a 9. századi előzményekre nem adnak felvilágosítást, hiszen a Chidmas és a Kidmän alig hasonlítanak egymásra, azonosságuk bizonyítását csak igazolhatatlan hipotézisek pótolják. A dél-orosz sztyeppe földrajzi neveinek vizsgálata rendkívüli nehézségekbe ütközik, etnikai és nyelvi arculata a magyarok távozása után gyökeresen megváltozott. A régi török népek és nyelvek helyébe kipcsak ágak, a Krímben kétféle krími török nyelv született, az alánok fő árama a Kaukázusba szorult. Tapasztalatainak birtokában Ligeti Lajos óvakodik az időrendi állásfoglalásoktól. A 8—9. századi nomádok körében az általános életkor 35—40 év körül alakult, kivételesen akadtak 60 éves matuzsálemek is. Árpád unokái közül 950 táján egyik sem élt, aligha tételezhetünk Levedi, Álmos vagy más nevezetes magyar vezér esetében magas életkort. Levedi nem volt idős, amikor az előkelő kazár hölgyet feleségként elfogadta, bár a sors akaratából a kazár asszonytól nem született gyermeke. Etelköz neve régtől fogva világos, második eleme a magyar nyelvnek becses finnugor eredetű szórványa. A honfoglalkáskori magyarság töröknyelvüségének felfelröppenő hipotézisében a cáfolat szilárd pillére. A kabarok igen jól megtanulták a magyar nyelvet, a honfoglaláskori neveket tükröző helyneveinkben alig lehet a kabarok nyelvi nyomaira bukkanni. Az Etel-küzü első tagja a 9. századi magyar nyelvnek török eredetű eleme. Az átvett alak Ätil lehetett, átadóként a kazár nyelvre gondolhatunk, a Volgának és a kazár fővárosnak hasonló hangzású neve alapján nem elképzelhetetlen az első szótag nyílt -ä- je. Az Etël zárt -ë- je magyar sajátosság, a 9. századi törökben -i- állott a helyén. A DAI tanúsítja az i>ë nyíltabbá válását, a 10. század közepe óta az Etël élő alak volt. Az Etëlkôz nevet a magyarok odaköltözésüknél korábban ismerték, meglehet a 9. század derekától. Ligeti Lajos úgy gondolja, hogy az Etëlkôz név már régen feledésbe merült, amikor Kézainál a 13. és a 14. században a krónikákba Etül alakban, a Don neveként felmerült. Az Etul, Etül a török Atilnek magyar nyelvi változata, figyelemre érdemes, hogy a Kézainál korábbi Anonymus a változatlan török Etyl alakot használja. Ätil a Volga neveként legkorábban a bizánci szerzőknél tűnt fel a 7. század első felében. A 9—10. századi iszlám kútfők 41 gráfiáit a kiadók Atil, Itil formában írják át. A név a mai török nyelveknek szűk körére korlátozódik, közszói funkciója „folyó", „nagy folyó" jelentésben megvan a tatárban, baskírban és a csagatájban. A közszói jelentése azonban másodlagos. Mivelhogy a Volga—Don-szűkület következtében a két folyót egynek tartották, a honfoglalást megelőző és követő időkben az Ätil mindkét folyóra vonatkozott. Ezért
