Századok – 1987
BESZÁMOLÓ - Vitaülés Levédiáról és Etelközről (Bartha Antal) 155
BESZÁMOLÓ 159 Kitűnő iranistánk, Harmatta János három vonatkozásban fejlesztette a vitát. A Chidmas-Kodüma és a Chingilos-Ingulec folyóneveket az iráni nyelvű alánságig vezette. Levedia és Etelköz egymáshoz viszonyított földrajzi fekvését, különösen pedig az Etelközbe vándorlást sajátos megvilágításba helyezte. A DAI magyarokra vonatkozó közléseinek az időrendi tanulságait a görög nyelvi árnyalatokkal érzékeltette plasztikusan. A Chidmas az alán Xidmand lehetséges alakjára megy vissza, amelyik egy ősmagyar Hidmand(u), Xidman alakot tételez fel. A mai Kodüma közvetlen elődje azonban nem a név alán alakja, hanem a török nyelvi Kidmän volt, amit egy 16. századi feljegyzés adatol. A Chingilos azonban nem alán eredetű, a Syngul leírása nehezíti magyarázatát. A név javasolt azonosítása az Ingül, Cingul nevekkel ellentétbe kerül a DAI értelmezésével, amelyik szerint a Chingilos csak Chidmas-nak, azaz a Kodümá-nak másik neve. Harmatta János elképzelhetőnek véli, hogy egy preiráni, valamilyen északnyugati kaukázusi nyelvet beszélő népesség nyelvéből származó Sinkul volt a névadás alapja. A szó általában „folyóvizet" jelentett, ezért van több sztyeppei folyónak is Ingül neve. A névadás az iráni *danu „folyó" analógiájára történt. A Dnyeper, Bug és Dnyeszter vidékén több alán eredetű földrajzi név található: Kickas, Kockaska, As, Jasska. Ebből következik, hogy a magyar *5rzsek a Kodüma és az Ingül, Ingulec folyók vidékén, a 9. század elején alán lakosságra találtak. A DAI Etelközre vonatkozó, ellentmondásos értesüléseinek nem kizárólagos forrása Bulcsu és Termacsu közlése. A DAI szerkesztője láthatóan különböző tájékoztatásokból merített, egyebek közt Niketos Skleros, Gábriel klerikus követi jelentései és a magyar fejedelmek elbeszélései szolgáltattak adatokat. Etelköz földrajzi meghatározásánál a DAI 38. fejezetében foglaltakat kell eredeti szövegnek tartanunk. Eszerint pedig a Szeret jobb parti vidékétől a Dnyeper bal (keleti) parti vidékéig terjedő terület volt Etelköz. Ez a terület valóban azonos a besenyők országának egy részével, akiknek négy törzsük a Dnyeperen túl, négy pedig a Dnyeperen innen élt. Az Etelköz „vízköz" jelentésű helynév lehetett. Nem lehetetlen, hogy Levédiához hasonlóan Etelköz is egy kisebb területnek, két folyó közének, a fejedelem szállásföldjének a neve volt, amit későbben kiterjesztettek a magyar szállásterület egészére. A korábbi állapot azonos lehetett a Dentümoger névvel jelölt Don menti szállásterülettel. Harmatta János kétségbe vonja, hogy a magyar hagyomány megőrizte volna a Don Etil nevét. Kézai Simon tévesen következtette ki a Don Etil nevét. Elhibázott az a kísérlet, amelyik Etelköz területének meghatározásakor Jayhani értesüléseit hasznosítja, azok ugyanis a besenyő támadás előtti állapotokra vonatkoznak. A DAI a besenyő támadás utáni magyar területről tud, azt nevezi Etelköznek. A DAI-ból nem az derül ki, hogy Levédia és Etelköz két különböző terület volt, és Levédiából Etelközbe költöztek a magyarok. A 38. fejezet kérdéses része a „katoikéo", „lakik, él valahol" igét használja. Annak szellemében a szöveg azt közli, hogy a magyarok egyik része Perzsia irányában, a másik része pedig nyugat felé lakott. A DAI az elvándorlást, bevándorlást „kataskenóo" „letáboroz, lesátoroz, letelepszik" igével fejezi ki, és
