Századok – 1987
BESZÁMOLÓ - Vitaülés Levédiáról és Etelközről (Bartha Antal) 155
160 BESZÁMOLÓ nemcsak a nomád népek esetében. Az első besenyő támadás kettészakította a magyarokat, mindkét részük azonban a támadást megelőző helyén maradt. A Kodüma folyó Etelköz földrajzi helyét is jelöli. Levédia és Etelköz a névadás jellegéből következően különböznek. A DAI az egész magyarság területét jelöli a Levédia névvel, az első besenyő támadást követő években ugyanazt a szállásterületet illeti Etelköz névvel. Harmatta János arra a következtetésre jut, hogy a DAI keletkezésétől (948— 950) visszafele számlálva, a 38. fejezetben Levédiával kapcsolatban használt „régen" kifejezés legfeljebb 70—80 évet jelentett. Igaz, más esetekben a DAI „régen" szóhasználata több évszázadra vonatkozik. Jayhani tudósítása 880 táján a besenyőket régi hazájukban tudja, és mit sem tud a magyarok kettészakadásáról, hazájukat pedig a Duna és az Atil közén ismeri. A DAI-ban ismertetett magyar események a honfoglalásnál másfél-két évtizeddel aligha korábbiak. A magyar—kazár—besenyő viszony időrendjének érzékeltetésére a DAI „kevés idő múlva", „néhány év múlva" kifejezést alkalmazza. E kifejezések használata a DAI-ban. a felemlített példák alapján, 5—6 évnyi időközt jelölnek. Következésképpen, a Levédiával kapcsolatos események 880/889, az Etelközzel összefüggőek pedig 888/889—894/896 között történtek. Harmatta János úgy véli, felül kell vizsgálni azokat az elméleteket, amelyek két évtized eseményeit több száz éves múltba vetítik vissza. Neves szlavistánk, Király Péter magvas tanulmánya összegzi a magyar őstörténeti érdekeltségű szlavisztika eredményeit és problémáit. Megállapítja, hogy a 17. században készült orosz földrajzi mű, a Kniga Bolsomu Certezu névtárában történelmünkkel kapcsolatba hozható földrajzi nevek olvashatók. A szlavisztikai irodalomban elterjedt Levédia-Lebedj azonosítás tarthatatlan. Az oroszországi földrajzi nevek gyűjtése és vizsgálata jó eredményeket hozhat. Király Péter érdekesnek tartja, hogy a Dentum falunevet összefüggésbe hozzák Anonymus Dentumoger adatával. Ha nem is könnyen megszerezhető, de megbízhatóbb eredménnyel kecsegtet az Ugr-, Uhr-, Wegr-, kezdetű földrajzi neveknek a gyűjtése és rendszerezése. A Donyectől Lengyelországig nagy számban bukkannak fel a magyar népnévre utaló földrajzi nevek: helység-, víz- és területnevek. Felmerül azonban a kérdés, vajon valamennyi Ugr típusú földrajzi név a magyarokkal áll kapcsolatban? Az ilyen típusú nevek eredetét tekintve négy szótő jön számításba, amelyek jelentése eltérő, de jelentésbeli eltéréseik kibogozása nehéz feladat. Király Péter elfogadja Zsirai Miklós véleményét, aki az Ugr-, „magyar" és az ugr-, (jugr _ >) vogul és osztják népneveket egyaránt az çgr- (onogur) népnévre vezeti vissza, csak időben és térben elkülönült névátvitellel van dolgunk. Vasmer, a kiváló orosz etimológus nem a magyar népnévben, hanem a balti nyelvekben véli felismerni az Ugra típusú folyóneveknek az eredetét. A magyar népnevet tartalmazó, lengyelországi földrajzi nevekről Király Péter azt tartja, még a 10. század közepe előtt kerültek a lengyelbe, ugyanis az orrhangok denazalizációja a szláv nyelvekben a 10. század közepén következett be. A népnév eredetű szláv helynevek tanulmányozása még várat magára, valószínű azonban, hogy a képző nélküli, népnevet őrző helynevek a legrégebbiek, pl. Pecenegi,
