Századok – 1987
BESZÁMOLÓ - Vitaülés Levédiáról és Etelközről (Bartha Antal) 155
158 BESZÁMOLÓ ben történt a besenyő támadás, a magyarok Etelközbe távozása. A Lëvedbol való távozás után több évtizedig, legkevesebb negyedszázadig a magyarok Etelközben laktak. Az iszlám kútfők a 9. század 70—80-as évének magyarságát ismertetik, az etelközi helyekre vonatkoznak. A magyarságnak megvolt a lehetősége arra, hogy a „folyó" jelentésű etël-t közszói vagy tulajdonnévi alakban átvegye. Az Etël víz- és helynévként hellyel-közzel feltűnik a honfoglalás utáni magyar nyelvterületen. Közszói jelentésében az etël kihalt, az ügy, jó, séd szavainkhoz hasonlóan, és csak tulajdonnévi relictumban maradt meg. Az Etelköz „vízköz, vizek köze"-féle jelentéssel rendelkezhetett. A DAI-ban olvassuk, hogy Etelköz folyójának nevéről kapta nevét. Gardezi t. 1. gráfiája azonos lehet a DAI Etelküzüjének Etël-jével. A víznévvel jelölt magyar névadás szabályából következően az Etël bizonyosan kisebb víz volt. Nem jelölhet a Lëvedhez hasonló szűk körzetet, de a messzi keletre terjedő területet sem. A Don éppen ezért keleti határként nem jöhet számításba. Mivelhogy a magyarok nyugati irányban vándoroltak, Etelköz a Búgtól nyugatra feküdt. — Benkő Lóránd megjegyzi, ha a Jayhaniból merítő Gardezi 1.1. gráfiája mégis a Donra vagy a Volgára vonatkozik, akkor az a magyarság Lëved-Etelkôz időknél korábbi szállásterület reminiszcenciájaként fogható föl. Ebben az esetben azonban a .t.l-nek semmi köze sem lehet az Etelküzü Etël folyónevéhez. Névtipológiai szempontból ugyanis elképzelhetetlen, hogy az Al-Duna és a Don, illetve Volga közötti roppant területet Etelköznek nevezték volna. — A .t.l (Etël) a Dunánál kisebb, attól nem nagy távolságra levő folyó volt. A bökkenő azonban az, hogy az Atil-Etil név tulajdonosa a Volga és a Don. A víznevek időtállóak, ám a sztyeppe nyugati felének folyói különböző néven tűnnek fel a kútfőkben. Czeglédy Károly pl. a Dnyeper-Barukh-Etel névhármasságot is elképzelhetőnek tartja. Az Etel kai Küzü formából az sejlik, hogy a szövegíró nem tudta azonosítani az általa más néven ismert folyóval. Egy 14. és 15. századi krónikás adat a Dnyeszterre alkalmazta az Etel nevet, ezt azonban óvatosan kell kezelni. A Dnyeszter a DAI-ban Danasztrisz és Trullosz neveken tűnik fel, a magyar névtipológia szemszögéből Etelköz kisebb folyójaként a Dnyeszter kínálja fel magát. így Benkő Lóránd Etelközt a Dnyeszter-Fekete-tenger-Prut-Al-Duna közötti területre helyezi, oda, ahol a későbbi Besszarábia volt. A magyar-keleti szláv érintkezések nyelvi következményei (pl. Duna, Lengyel, görög, varsa, szégye, tanya stb.) tartós érintkezést tételeznek fel. A 9—10. századi keleti szláv települések csak a Búgtól nyugatra fekvő füves sztyeppén voltak. A keleti kútfőkben emlegetett Krk kikötő, amelyiket a magyarok kereskedelmi célból látogattak, a Karkinitész település volt a Krím észak-nyugati szegletében. A keleti kútfőkben említett n.n.d.r = w.n.n.d.r nép, amelyiket a magyarok a nagyobb határfolyójukkal átellenben, a Duna túlsó partján láttak, csakis a dunai bolgárok lehettek. Benkő Lóránd végezetül megjegyzi, a magyarságnak a Don vidékhez köthető történetét csakis a 9. század első harmadától visszafelé eső időben lehet keresni. Ami pedig Lëved és Etelköz vitás, problematikus kérdéseit illeti, a róluk szóló vitát lezártnak tekinteni nem lehet.
