Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Rózsa Mihály: A Népszövetség menekültügyi tevékenysége 134
A NÉPSZÖVETSÉG MENEKÜLTÜGYI TEVÉKENYSÉGE 149 meredeken csökkenő politikai és erkölcsi súlya természetesen negatívan hatott a menekültügy helyzetére is. Ezt a folyamatot erősítette egy voltaképpen pozitív esemény is, amely azonban nem gyakorolt jótékony hatást a menekültügy viszonylatában. A Szovjetunió népszövetségi belépéséről (1934. szeptember 18.) van szó, amely csak felerősítette azt a már korábban is meglevő tendenciát (ld. a „megszűnési vizsgálatot" 1931 áprilisában!), hogy a szervezet csökkentse elkötelezettségét a menekültek iránt. A Szovjetunió a kezdettől fogva nem támogatta a Népszövetség menekültügyi munkáját, és a belépés után is ezt az irányvonalat követte. Viszont a szovjet tagsággal elvileg egészen új perspektívák nyíltak a menekültügy történetében: először fordult elő, hogy egy nemzetközi szervezeten belül együttműködhetnek az anya- és a befogadó országok képviselői a menekültek érdekében. Ez azonban ebben az esetben megmaradt a lehetőségek szintjén. Annál is inkább, mert ebben az időben már ennél jóval fontosabb kérdések foglalkoztatták az érdekelt kormányokat: Hitler és a nácizmus hatalomrakerülése Németországban és ennek politikai-katonai következményei. írásunkban ennek csak a menekültügyre történt kihatásait elemezzük, a teljesség igénye nélkül, vázlatosan. A nemzetiszocialista kormányzat intézkedései egészen új dimenziót adtak a menekültek problémájának. A zsidók elleni diszkriminációk ügye először 1933. májusában került a Népszövetség elé.5 4 A július 6-i ülésen a Tanács elfogadta a témával foglalkozó jelentést, amely felhívja a német kormány figyelmét az ügyre, de nem foglal állást. A német és az olasz küldött tartózkodott a szavazásnál. A német delegátus a vitában kijelentette, hogy országa be fogja tartani a Sziléziával kapcsolatos nemzetközi megállapodásokat.5 5 Az 1933-ban megtartott nemzetközi munkaügyi konferencián a holland, francia, belga és svájci szakszervezetek képviselői jelezték, hogy az egyre nagyobb számban érkező német menekültek felborítják a munkaerőpiacot. Egyben felhívták az ILO Igazgató Bizottságát, tegye meg a szükséges lépéseket anélkül, hogy beavatkozna Németország belügyeibe.56 A Népszövetség Közgyűlésén 1933 szeptemberében a holland külügyminiszter hozta fel a problémát, de nem mint politikai, hanem mint menekültkérdést. Az ügyet a Második Bizottság elé utalták, amely javasolta, hogy nevezzenek ki a német menekültekkel foglalkozó főbiztost. Az elképzelés szerint az új hivatal nem tartozott volna közvetlenül a Népszövetséghez, de szorosan együttműködött volna vele. Erre a bonyolult jogi formulára azért volt szükség, mert Németország nem járult hozzá, hogy a kérdéssel a Nansen Iroda foglalkozzon. Ebben más országok is támogatták, amelyek nem akarták az Iroda működési idejének esetleges meghosszabbítását. A német delegátus értelmezése szerint a javaslat nem bírálta országa belső helyzetét, csak az emigránsok helyzetét igyekezett megkönnyíteni. Ezért a német küldött nem szavazott 54 Uo. 214. 55 O. J„ July 1933, Council Minutes, 844. "International Labour Review (Geneva), Vol. XXVIII, No. 3., Sept. 1933, 346.
