Századok – 1987

KÖZLEMÉNYEK - Rózsa Mihály: A Népszövetség menekültügyi tevékenysége 134

A NÉPSZÖVETSÉG MENEKÜLTÜGYI TEVÉKENYSÉGE 141 személyi dokumentumnak és tulajdonosának. Ezzel a dokumentummal a menekültek­nek lehetőségük nyílt arra, hogy az egyezményt elfogadó országokba — és onnan vissza — utazhassanak. Az 1922-es megállapodás azért is nagy jelentőségű, mert a későbbiekben modellül szolgált más menekültcsoportok hasonló problémáinak megoldására is. Itt elsősorban az örmények jönnek számításba, akiknek védelmét a Népszövetség 1923-tól vállalta. Az Ottomán Birodalom felbomlása után több mint 300 ezer örmény szaladt szét a nagyvilágba, félve attól, hogy megismétlődhet az 1915-ös tömeggyilkosság. Az örmények elsősorban Szíriában és Görögországban találtak menedéket. Nansen nagy erőfeszítéseket tett, hogy Szovjet-Örményországban telepítsen le közülük minél többet. Megbízható adatok szerint 1926—36 között több mint 15 ezer örményt sikerült idetelepíteni.33 Legnagyobb részüket — kb. 100 ezer embert — Szíriában és Libanonban telepítették le, de sokan találtak otthonra Franciaországban (63 ezren) és Görögországban (25 ezren) is.3 * 1924-ben Nansen és munkatársai tervezetet dolgoztak ki az örmény menekültek személyi dokumentumairól. Ezúttal nem rendeztek konferenciát erről a kérdésről, hanem körözték a tervezetet a kormányoknál. Végül 39 állam fogadta el az „örmény papírokról" szóló tervezetet, amely hasonló volt az 1922-es egyezményhez.35 Az 1922-es Egyezmény és az 1924-es Tervezet kiegészítésre 1926. május 12-én és 1928. június 30-án került sor. Az 1926. május 12-i megállapodás — amelyet 20 kormány fogadott el — ismét az orosz és örmény menekültek személyi dokumentumairól szólt, de itt már a Népszövetség definiálja, hogy kiket ért a fenti kategóriában. Eszerint 1. Orosz menekültnek tekinthető az az orosz származású személy, aki nem rendelkezik a szovjet kormány védelmével és új állampolgársággal. 2. Örmény menekültnek tekinthető az az örmény származású személy, aki korábban az Ottomán Birodalom alattvalója volt, nem rendelkezik a Török Köztársaság védelmével, és nem szerzett új állampolgárságot. Fontos kiegészítése a dokumentumnak, hogy az aláíró kormányok kötelezik magukat: a fenti kategóriába tartozó, Nansen-útlevéllel rendelkező személyeket, akiknek állandó lakhelye az adott országban található, utazásaik után feltétlenül visszaengedik otthonukba. Ez az ún. visszatérési klauzula a menekültek biztonságát szolgálta, több példa volt ugyanis arra, hogy korlátozni akarták mozgási szabadságu­kat.3 6 Az 1928. június 30-i megállapodás újabb menekültcsoportokra terjeszti ki a Népszövetség gondoskodását, és ami ezzel jár, a Nansen-útlevelet. Ezúttal egyes kisebb, Törökországból elüldözött keresztény népcsoportok, az asszírok és a kurdok, 33 Simpson: i. m. 38. 34 Uo. 43. 35 League of Nations Documents, С. L. 72/a, 1924, 39. 36 League of Nations Treaty Series (LoNTS), Vol. 89., No. 2004.

Next

/
Thumbnails
Contents