Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Máté István: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok egyesülése az OSzDMP IV. kongresszusán 85
AZ OSzDMP ÉS A NEMZETISÉGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTOK EGYESÜLÉSE 115 A Bund-tervezetet kritizálok és elvetők elsősorban a mensevikek köréből kerültek ki. A kaukázusiakon kívül az asztrahányi szervezetet képviselő Kudrin (N. I. Redkozubov) tiltakozott kategorikusan a föderalizmus elvein történő egyesülés ellen, és a közös forradalmi harc sikere szempontjából elégségesnek tartotta volna a két párt közötti legszorosabb szövetséget.106 Litvinovhoz hasonlóan a nyikolajevi Naumov (A. Limanov) is úgy vélekedett, hogy csak akkor lehetséges a Bund belépése az OSZDMP-be, ha lemond a föderációról, vagyis ha ő tesz lényegi engedményt. Azt bizonygatta emellett, hogy nekik délieknek sem jó, sem rossz nem származik a zsidó párt csatlakozásából vagy távolmaradásából, mivel Délen a Bund úgymond „semmilyen szerepet sem játszik a politikai megmozdulásokban".107 Őt követően a harkovi Petrunyin mutatta ki: semmilyen elfogadható érv sem szól amellett, hogy az OSZDMP lemondjon a szervezeti kérdéssel kapcsolatos korábbi kongresszusi állásfoglalásairól.10 8 A Bund-kérdésben a mensevik frakció nem volt egységes. Amíg egyesek határozottan ellenezték a zsidó párt belépési tervezetét annak föderációs jellege miatt, mások a szervezeti egység megvalósítása érdekében elfogadásra ajánlották. Litvinovval szemben Verov (R. A. Cejtlin), mogiljovi küldött azt emelte ki, hogy a Bunddal történő egyesülésnek nagy politikai jelentősége van, különösen a cionistákkal vívott harcban. Kifejtette, hogy ha a Bund tervezete tisztára föderalista színezetű lenne, akkor elfogadhatatlan volna az OSZDMP számára, viszont ha kiirtanák belőle a föderalizmus minden ismérvét, úgy a Bundnak kéne szükségszerűen elvetnie. Vagyis logikusan adódott egy kompromisszumos tervezet, amit ő teljes mértékben elfogadhatónak tartott.109 Verov felszólalása mellett jellemzőnek tekinthető még az ugyancsak mensevik Antonov (Kiszljanszkij), odesszai delegátus okfejtése, aki hasznosabbnak ítélte a bundista nézetekkel szemben a közös párton belül folytatott harcot a korábbi merev elkülönültség és ellenségeskedés fennmaradásánál.11 0 A kaukázusi Szakarelov kivételével a bolsevik hozzászólók mind a Bund feltételeinek elfogadása mellett szálltak síkra. A jelizavetgrádi Mikulin arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy az egyesülés nem a Bund, hanem az egész oroszországi proletariátus számára lesz előnyös, s ő is hasznosabbnak tartotta, ha az egységes munkáspárt keretein belül tisztázzák és küszöbölik ki a fennálló nézeteltéréseket.111 Szergejev (A. I. Rikov, az Egyesített Központi Bizottság képviselője) tagadta, hogy az egybeolvadás a zsidó párt szervezeti elképzeléseinek elfogadását jelentené, s elvetette, hogy maga az egyesülés föderációt eredményezne. Kifejtette, hogy a soknemzetiségű 106 Uo. 438. 107 Uo. 440. 108 Uo. 440. ,0 ' Uo. 437. 110 Uo. 441. Lásd még ehhez a békülékeny-mensevik Ptyicin (В. I. Szolovejcsik, a moszkvai körzeti szervezet küldötte) hozzászólását, valamint a mensevik Osztrovszkij beszédét, aki felemás álláspontra helyezkedett a Bund-tervezet elfogadását illetően. — uo. 433—434. 111 Uo. 434. 7*
