Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Máté István: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok egyesülése az OSzDMP IV. kongresszusán 85
116 MÁTÉ ISTVÁN Oroszországban amúgy is létre kell hozni a megfelelő területi központokat az ottani munka irányítására (ilyen központ lehetne maga a Bund is), s mindez nem elvi, hanem gyakorlati-technikai kérdés, melynek megoldásával „a kitűnően szervezett zsidó proletárok ezreit" lehet bevonni az OSZDMP-be.112 A minszki Polozov a kompromisszum elkerülhetetlenségére utalt, amikor beszédében kiemelte: „Ha ténylegesen akarjuk a megegyezést, akkor el kell ismernünk, hogy a Bund kialakult szervezet, és bármiféle egyezménytervezet esetén úgy kell számolni vele, mint egy kiformálódott szervezettel. Azt gondolom, hogy mivel most minden erő megszervezésére és mozgósítására szükség van, engedmények árán kell egyesülni a Bunddal."113 Mivel Litvinov beszéde nyomán több hozzászóló is megkérdőjelezte, hogy voltaképpen ki is tett engedményt a Bund és az OSZDMP egyesülési feltételeinek kidolgozásakor, a bundista Abramovics (R. A. Rejn) soron kívül kért és kapott szót a Bund álláspontjának megvilágítására. Mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a megegyezés érdekében a zsidó párt olyan engedménnyel érkezett a IV. OSZDMP-kongresszusra, amely bizonyos mértékig még saját elvi pozícióját is aláássa, s beleegyezett például abba, hogy más pártszervezetek is dolgozzanak a zsidó proletártömegek körében. Kimutatta továbbá, hogy az általuk javasolt tervezet csupán részleges, s nem teljes föderációt jelent. A Bund ugyanis alárendeli magát az OSZDMP központi intézményeinek és határozatainak, s az egységes helyi intézmények is szavazattöbbséggel döntik majd el a vitás kérdéseket. Föderáció esetén viszont a szavazás a résztvevő felek arányában történik, s ilyenkor az egyik fél nem veti alá magát a másik határozatának. Abramovics célzott arra is, hogy a föderációs váddal fellépő és a tervezetet elutasító felszólalók tulajdonképpen egy célt követnek: meg akarják semmisíteni a Bundot, s csak a volt bundista munkásokkal kívánnak majd egyesülni a centralista szervezeti elv jegyében. Leszögezte ezzel kapcsolatban, hogy politikai befolyása és szervezeti ereje ismeretében a közeljövőben nem lehet számolni a Bund megsemmisülésével és eltűnésével, ezért a kongresszus vagy sok-sok évre lemond a zsidó párttal való egyesülésről, és tovább folytatja ellene sikertelen harcát, vagy pedig áttéve az eszmei vitát a közös párt kereteibe, egyesül vele, és a magasabb politikai célok érdekében hajlandó lesz a kompromisszumra.114 A plenáris vita lezárása után mindhárom előadó alkalmat kapott a vélemények összegzésére. Ennek során Matvejev arra helyezte mondanivalója súlypontját, hogy nincs közvetlen kapcsolat a tudományos szocializmus szervezeti formái és elvei között. Alaptalannak minősítette a kaukázusi delegátusok félelmét szervezeteik felbomlását illetően, s ennek igazolásaként a német szociáldemokrácia példáját hozta fel, mely ugyanolyan alapokon egyesült az ottani Lengyel Szocialista Párttal, ahogy ezt az OSZDMP tervezte a Bunddal kapcsolatban. Leszögezte: „...megvan a lehetőség arra, hogy kéz a kézben haladjunk a Bunddal, az eljövendő politikai események pedig 1,2 Uo. 435—436. 113 Uo. 437. Lásd még ehhez Varsavszkij-Warski beszédét, aki ugyancsak az egyesülés gyakorlati, s nem elvi vonatkozásait hangsúlyozta, s szintén a Bund-szabályzat elfogadását ajánlotta. — uo. 437. 1,4 Abramovics beszédét lásd uo. 438—440.
