Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség felszámolására irányuló hatósági elképzelések és intézkedések az ellenforradalmi Magyarországon 1119
1124 BAK.SAY ZOLTÁN azt az elvet, hogy a tőke és a munka nem ellenségesek, hanem szövetségesek".1 8 Vissza kell térni ahhoz a felfogáshoz jelentette ki a miniszter, hogy „a tőke és a munka közötti viszony nem rideg anyagi, pénzbeli viszony, hanem társadalomerkölcsi viszony, életviszony, melyben kell hogy mindkettő élvezze az emberi méltóság és kultúra követelte jogokat. A munka és a tőke konszolidációjának mintha most volna a lélektani pillanata". (Kiemelés: B. Z.) Ezek a kenetteljes szavak nem tévesztették meg a szervezett munkásokat, akik nagyon is jól tudták, hogy mi az igazi viszonyuk a tőkésekhez. De az is nagyon jellemző, hogy a miniszter a levert forradalom után látta a legalkalmasabbnak az időt a tőke és a munka konszolidációjára.19 Russo Illés, a Nemzetközi Kiviteli és Behozatali Rt ügyvezető alelnöke a Munkaközösségről úgy vélekedett, hogy az szociális haladást jelent. „Jelenti a munkások ama jogának elismerését, hogy hozzászólhatnak olyan kérdésekhez, amelyekben eddig a munkáltatók döntöttek. A termelés fenntartása és fokozása tehát az a cél, amelyre a munkaadók és a munkások egy úton törekszenek." „Félre tehát a kísérletekkel! A munkaadók és a munkások közös célja legyen a megértés, a munka és a szabadság!" — lelkesedett a kereskedelmi életnek ez a prominens képviselője.2 0 Báró Szterényi József miniszter a Munkaközösséget a munkáskérdés megoldása egy olyan részletének tekintette, „mely kellő körültekintéssel a tőke és a munka egymás iránti bizalmával jön létre, igen hasznos lehet a jelzett cél elérésére. A Munkaközösség feltétlenül olyan intézményévé lehet, amely a tőke és a munka közötti viszonyban kiegyenlítőleg és mint ilyen, a termelésre fokozólag hat." Az időpontot is most látta legkedvezőbbnek a megvalósításra.2 1 Gróf Teleki Pál is „a szociális haladás egyik bizonyítékát" látta a Munkaközösségben. Ezt abban a levélben fejtette ki, amelyet Neuhaus Ferenchez, a Nemzetközi Kiviteli és Behozatali Rt igazgatójához irt, aki az akciót szervezte.2 2 A nagybirtokos politikusok és a kormánytisztviselők tehát lelkesedtek a tervezett Munkaközösség bevezetéséért. Nem így a GYOSZ urai, akiknek számos fenntartásuk volt a tervben szereplő szervezet létrehozásával kapcsolatban. A tőkéseknek az volt a legfőbb ellenvetésük, hogy a munkások és a tőkések által delegált személyek között nagy nívóbeli különbség lesz, továbbá hogy a munkások politikai célokra fogják kihasználni a szervezetet és kockázatos a munkásokkal egy szervezetben tevékenykedni. Bencs igyekezett meggyőzni a tőkéseket, hogy a nívóbeli különbségek a későbbiek során elmosódnak és a tőkések semmit sem kockáztatnak, viszont ha sikerül a terv, akkor az állam is, a tőkések is sokat nyerhetnek, és a 18 P. I. Arch. 654. f. 4/67. ö. e. Miniszterelnökség. Bencs Zoltán által kezdeményezett munkaközösséggel kapcsolatos vélemények. " Uo. 20 Uo. 21 Uo. 22 Uo.
