Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Majoros István: A keleti front és Oroszország a francia politikában (1917. II.-1918. X.) 1101
1118 MAJOROS ISTVÁN katonai jelenlétének kell megakadályozni, hogy az ukrán búza és a Donyec-medence erőforrásai bolsevik kézre kerüljenek. Az utóbbi birtoklása egyben záloga azoknak a frank milliárdoknak is, melyeket Párizs 1887 és 1917 között Oroszországnak kölcsönzött, s melynek visszafizetését a szovjet kormány megtagadta — jegyzi meg Clemenceau.58 E gazdasági és katonai lépések együttesétől remélte tehát a francia politikai vezetés a bolsevizmus bukását, valamint azoknak az „egészséges elemeknek" a szerveződését, megerősödését, akiktől Oroszország talpraállását várták, természetesen az antant égisze alatt. E tervezések közepette, 1918 novemberében befejeződött az első világháború, s ez egyben Párizs oroszországi politikája egyik szakaszának végét is jelentette. A háború végére az egykori szövetségesek ellenfelekké váltak. Az okokat magában az első világháborúban, az 1917-es oroszországi változásokban, s a franciák európai hatalmi politikájában kereshetjük. A háború adott helyzete 1917— 1918-ban döntően hatott Párizs Oroszországgal szembeni magatartására. Ezalatt a már sokszor idézett német veszély értendő, melynek ellensúlyozására kezd kibontakozni egy francia kelet-európai politika. De nem csupán erről van szó. A dokumentumok egy oroszországi beavatkozási, átrendezési politikát is tükröznek. Párizs céljai azonban ütköztek a szovjethatalom érdekeivel, elsősorban abban, hogy Franciaország a cárizmus megdöntése után továbbra is a korábbi szövetségi politikát szerette volna fenntartani, azaz folytatni a háborút. Ez a politika már az Ideiglenes Kormány alatt is gyakorlatilag eredménytelen volt. November 7-e után még inkább képtelenség volt ez a vonal. Helyette viszont más nem volt Párizs arzenáljában, legfeljebb időleges megoldások. A két ország kapcsolatát az információhiány, ezek késése, ellentmondásossága nehezítette, szinte áttekinthetetlenné tette, s Oroszország a nagy ismeretlen volt Párizs számára. Az első világháború befejezése egyszerűbbé tette a helyzetet, mert ami ezután következik, az már valóban Párizs nyílt bolsevikellenes politikája azzal a céllal, hogy megdöntse a szovjethatalmat. 58 A szovjet kormány 1918. január 14-én jelentette be a külföldi adósságok visszafizetésének elutasítását.
