Századok – 1987

KÖZLEMÉNYEK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség felszámolására irányuló hatósági elképzelések és intézkedések az ellenforradalmi Magyarországon 1119

Baksay Zoltán A MUNKANÉLKÜLISÉG FELSZÁMOLÁSÁRA IRÁNYULÓ HATÓSÁGI ELKÉPZELÉSEK ÉS INTÉZKEDÉSEK AZ ELLENFORRADALMI MAGYARORSZÁGON A magyar uralkodó osztályok és az érdekeiket képviselő kormányszervek elvetették a munkanélküli segély folyósítását, a munkanélküliség esetére szóló kötelező biztosítás bevezetését, és a munkanélküliség leküzdésének módozatát elsősorban a munkaközvetítés megreformálásával, a közmunkák biztosításával, az átképzés és háziipar megszervezésével, munkaidő-csökkentéssel, munkatáborok létesítésével vélték megvalósíthatónak. A munkanélküliség nemcsak a tőle szenvedő munkásoknak, de a kormányzati szerveknek és a közigazgatásban dolgozóknak is nem kis gondot okozott, ezért a kormányzati szervek és a különböző társadalmi szervek és egyesületek képviselői is keresték a munkanélküliség leküzdésének lehetőségeit, természetesen annak szem előtt tartásával, hogy az ne sértse az uralkodó osztály érdekeit. A munkanélküliség leküzdésével kapcsolatos módozatok, eljárások megítélésével kapcsolatban összecsaptak a szenvedélyek, és ezekben a kérdésekben a társadalom minden rétege állást foglalt, osztályérdekének és politikai felfogásának megfelelően. A) A munkanélküliség leküzdésével kapcsolatos elképzelések, elméletek A munkanélküliség leküzdésével kapcsolatban a különböző szervek és egyének részéről számos elképzelés, javaslat, elméleti eszmefuttatás látott napvilágot. A Miniszterelnökség mellett Benes Zoltán államtitkár vezetésével működő Szociálpolitikai Ügyosztály, melynek egyik feladata a munkásság jobboldali szervezésének elősegítése volt, már 1921. április 30-án kelt levelében azt javasolta a kormánynak, hogy a munkanélküliség növekedését és a válság következtében beállott helyzetet arra használja ki, hogy valósítsa meg az „Arbeitsgemeinschaft eszméjét", vagyis hozzon létre egy olyan korporációs rendszert, amelyben mindhárom érdekelt — a munkás, a tőkés és az állam— megfelelően volna képviselve. Ez a testület bírálná el a különböző szervezeteknek, így a szakszervezeteknek is a munkanélküliség leküzdése érdekében tett javaslatait.1 1 P. I. Arch. 654. f. 4/41. ö. e. Miniszterelnökség. A Szociálpolitikai Ügyosztály jelentése a miniszterelnöknek. 1921. április 20.