Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Majoros István: A keleti front és Oroszország a francia politikában (1917. II.-1918. X.) 1101
1110 MAJOROS ISTVÁN erőforrásokra, s felhasználásukkal továbbfolytathatja a háborút nyugaton. Annak ellenére, hogy állításunk igazolására számos dokumentumot idéztünk, mégis felvetődik a kérdés: nem nagyította-e fel Párizs ezt a veszélyt, s a német külpolitikai célkitűzések, törekvések igazolják-e a francia aggodalmakat. A rövid válaszadáshoz vissza kell nyúlnunk az 1890-es évek elejére, egészen pontosan 1891 -re, amikor létrejött a pángermán liga, amelyik egy német vezetésű közép-európai államszövetség létrehozását hirdette meg. A meglehetősen tágan értelmezett Közép-Európa Oroszországgal is számolt, jóllehet az erre a térségre vonatkozó elképzelések az első világháború éveiben konkretizálódtak. 1914-ben Oroszországgal kapcsolatban a liga még úgy fogalmaz, hogy a „moszkvai hatalmat" a keleti-tengeri provinciák, Lengyelország, az egykori Litvánia és Ukrajna elszakításával a Dnyeper mögé kell szorítani. 1917 végén a terv tovább finomodik, amely szerint Lengyelország önálló közigazgatást kapna, de német védelem alatt, Kurlandot, Livlandot s Észtországot bekebeleznék a német birodalomba, Finnországot és Ukrajnát pedig elszakítanák Oroszországtól. A liga szélsőségesebb irányzatai a Kaukázuson túli területekre való behatolást is felvetették. A pángermán liga terveit bár hivatalosan nem, de gyakorlatilag a német kormány is magáénak vallotta,31 s az 1918. március 3-án aláírt breszti békével úgy tűnt, hogy az Oroszországra vonatkozó elképzelések megvalósultak, legalábbis ami a területi célkitűzéseket illeti. A német külpolitikai törekvések tehát megerősítik a dokumentumokból levont következtetést, a német veszély tényét. Azt azonban hozzá kell tennünk — a francia forrásokban felvázolt területeket összevetve azokkal a régiókkal, melyek a német külpolitikában szerepeltek Oroszországra vonatkozóan —, hogy a franciák lényegesen nagyobb területen érzékelték a német veszélyt, mint amire a germán expanziós törekvések irányultak. Ebből következően Párizs ezt a veszélyt nagyobbnak látta, mint amilyen az valójában volt. Ez azonban jó érveket adhatott s adott is a franciák oroszországi beavatkozási politikája számára. A dokumentumokban hangsúlyozott német veszély értékét csökkentette az, hogy Berlinnek az oroszországi térnyerés ellenére sem sikerült oly mértékben rátenni a kezét az idézett nyersanyagokra, melyek megszerzése esetleg alapvető fordulatot hozhatott volna a háború menetében. A németek ilyen irányú törekvéseit számos, a dokumentumokban is vázolt tényező akadályozta. E célok meghiúsulásában nagy szerepe volt annak a harcnak is, melyet Ukrajna, Belorusszia és a Kaukázus népei folytattak a központi hatalmak megszálló csapatai ellen. Ennek is köszönhető, hogy az ukrán élelmiszerkészletnek csak az 1/5-ét sikerült Németoszágba szállítani.3 2 31 Tokody Gyula: Az össznémet Szövetség (Alldeutscher Verband) és közép-európai tervei ( 1890— 1918). Bp. 1959. 80—90. Galántai J. i. m. 326. 32 A. L. Narotchnizky: La Russie et l'Europe en 1918. Revue d'histoire moderne et contemporaine, janvier—mars 1969. 32. W. Kosyk szerint az osztrák—német jelenlét 9 hónapja alatt 113 421 tonna gabonát szállítottak a központi hatalmak országaiba, holott az Ukrán Radával történt béke értelmében 1918. július elsejéig 1 millió tonna gabonát kellett volna Ukrajnának adnia. Kosyk: i. m. 274.
