Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Majoros István: A keleti front és Oroszország a francia politikában (1917. II.-1918. X.) 1101
A KELETI FRONT A FRANCIA POLITIKÁBAN 1917— 18-BAN 1111 A francia politika természetesen nem csupán a fentebb említett tényezőktől várta a német térnyeíés megakadályozását, hanem maga is akcióba lépett, s egyebek között tervbe vette, hogy zavargások szításával, valamint az anarchia fenntartásával teszi lehetetlenné az orosz erőforrások Németországba való szállítását. „Ez Németország elleni harc, nem pedig beavatkozás az orosz ügyekbe." — magyarázta Pichon külügyminiszter Párizs politikáját.33 A németellenesség azonban csak az egyik vonala volt a franciák oroszországi politikájának, melynek szükségességét a nyugati front — korábban már említett — válságos helyzete magyarázta. A franciák törekvése ezért a bolsevik hatalomátvétel után is az volt, hogy az oroszokat benntartsák a háborúban, illetve az, hogy megakadályozzák a különbéke megkötését, mert Oroszország véleményük szerint passzív félként is jelentős némèt erőket köt le keleten. A szovjethatalom számára viszont létkérdés volt a mielőbbi békekötés. A Népbiztosok Tanácsa ezért már 1917. november 8-án jegyzékben fordult a hadviselő államok kormányaihoz, s a béketárgyalások megkezdését javasolta. November 28-án, december 6-án s január 30-án ismételten jegyzéket intézett az érintett államok kormányaihoz. Az antant országai azonban ezeket nem fogadták el, s a szovjet kormány csak az elutasítás után kezdett tárgyalásokba a németekkel.34 Párizs magatartását Pichon azzal magyarázta, hogy Franciaország annyi szenvedés után nem fogadhat el olyan békét, mely a háború előtti status quot állítaná vissza.3 5 Az októberi forradalom után Párizs figyelme elsősorban a bolsevikok béketárgyalásaira irányult. Az oroszországi francia képviselőknek az lett volna a feladatuk, hogy legalább késleltessék ezeket, ha már megakadályozni nem tudják. A francia katonai misszió vezetője azonban arról panaszkodott, hogy a tárgyalásokat azért nem tudja késleltetni, mert nincs hivatalos kapcsolata a Népbiztosok Tanácsával.3 6 Franciaország ugyanis nem ismerte el a bolsevikokat. Niessel azonban mindjárt hozzátette ehhez, hogy a szovjethatalom elismerése sem garancia egy különbéke megakadályozására. Ennek ellenére felhívja a figyelmet arra, hogy kerülni kell azokat az akciókat, melyek szakítást eredményezhetnek a bolsevikokkal, mert egy szakítás a szovjethatalom és a központi hatalmak közeledését eredményezné. Konfliktus tényező lehet szerinte — Franciaország és a bolsevikok között — az az akció, mely az oroszországi lengyel, cseh és jugoszláv erők szervezésére irányul a szövetségesek parancsnoksága alatt. A francia katonai misszió 1918. január 30-án készült jelentésében a hadsereg vezérkari főnökének a bolsevikokkal való hivatalos kapcsolatfelvételt szorgalmazza.37 Ennek szükségességét két tényezővel magyarázza: a) növekszik a bolsevikok hatalma 33 Sz. Vügodszkij: U isztokov szovjetzkoj diplomátii. Moszkva 1965. 132. 3*A. M. Szamszonov (felelős szerk.): A Szovjetunió története Bp.—Moszkva. II. 63. Vügodszkij: i. m. 104.; O. F. Szolovjev: Iz isztorii imperialiszticseszkih planov razcslenenija Szovjetszkoj Rosszii. Isztorija SZSZSZR 1963/3 134. 35 V. Sz. Vaszjukov: Predüsztorija intervencii. Fevral 1917—mart 1918. Moszkva 1968. 261. 36 AMG 4 N40 n 165—168.Petrograd, 1918. január 30. 31 MG 4N 40 Évolution de la situation en Russie.
