Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Majoros István: A keleti front és Oroszország a francia politikában (1917. II.-1918. X.) 1101
A KELETI FRONT A FRANCIA POLITIKÁBAN 1917— 18-BAN 1109 már nekik is keresni kellene egy jelöltet vagy a régi cári családból vagy pedig a Dolgorukij, illetve a Galicin-családból. A tanulmány ezután egy kelet-európai átrendeződés lehetőségeit vázolja fel. Először a lengyel kérdésről, a független Lengyelország megteremtéséről beszél. A dokumentum szerint ez az ország Kelet-Európa nagyhatalma lehetne, ha egy olyan föderációs központ szerepét tölthetné be, melyhez Litvánia és Fehér-Oroszország nagy része is csatlakozna. Ezt a Lengyelországot még a környező országokkal való szövetségnek kellene megerősíteni, s a tanulmány a balti országokkal, valamint a magyar, a román és cseh államokkal való szövetségre gondol. Egy kombináció létrejöttét azonban mindenképpen meg kell akadályozni, hangsúlyozza a dokumentum: ez pedig a német—lengyel—orosz blokknak a kialakítása. E kelet-európai átrendeződéssel szemben Németország minden bizonnyal arra törekszik majd, hogy létrehozza a balti államok föderációját, természetesen német vezetés alatt. A tanulmány ezután Franciaország finnországi politikáját birálja. Erre az adott okot, hogy Párizs elismerte a független Finn Köztársaságot, s ezzel nagy hibát követett el. A szerző szerint ugyanis a balti partokat Oroszországnak kell nyitva hagyni. Ellenkező esetben a Balti-tenger svéd—német tóvá válna, miként ez XII. Károly idejében volt. A Baltikumtól megfosztott Oroszország pedig Németország szövetségét keresné. E kombináció megvalósulásának elhárítása éppúgy a francia politika alapvető érdekei közé tartozik, mint az, hogy Párizs egy erős Oroszország létrehozásán munkálkodjon. A tanulmány e meggondolás alapján értékeli az oroszországi nemzetiségek szeparatista mozgalmait. Fehér-Oroszországról az a véleménye, hogy Nagy-Oroszországhoz vagy Lengyelországhoz kell csatlakoznia. Nem tartja véglegesnek Ukrajna elszakadását Oroszországtól, annak ellenére, hogy Franciaország elismerte az Ukrán Köztársaság függetlenségét. A francia politika érdekeit szolgálná az is, ha egy lengyel—ukrán antant jönne létre. A dokumentumnak a kelet-európai régió, sőt Európán túl mutató megállapításai is vannak, amikor azt hangsúlyozza, hogy a Kaukázuson túli területeknek fontos szerepe lehet India, Egyiptom, Tripolitánia, valamint francia-Afrika nyugalmának biztosítása érdekében. Palesztina, Örményország és a kaukázusi régió kapta volna azt a feladatot, hogy állítsa meg a német expanziót az előbb említett térségek irányába. A szeparatizmus kérdése foglalkoztatja azt a dokumentumot is, melyet a francia katonai misszió a vezérkari főnöknek küldött 1918. január 28-án.3 0 A forrás a szeparatizmus veszélyét, s Oroszország egységét hangsúlyozza, mivel az ország szétdarabolódásának nincsen komoly történelmi, nyelvi és etnográfiai alapja. Ráadásul a szeparatizmus s ebből következően az ország széthullása a központi hatalmaknak kedvezne. A bemutatott dokumentumok alapján kétségkívül elmondható, hogy volt alapja Párizs azon félelmének, mely szerint Németország ráteheti a kezét az orosz 30 AMG 4 N 40 Dangers pour la France du séparatisme en Russie.
