Századok – 1987

KÖZLEMÉNYEK - Majoros István: A keleti front és Oroszország a francia politikában (1917. II.-1918. X.) 1101

1104 MAJOROS ISTVÁN keleten kialakult helyzet miatt szinte teljes egészében a nyugati frontra termelhet. A jelentés szerint egyes pángermán lapok már a hadosztályokkal is a nyugati fronton számoltak. A francia vezérkarnak emellett még azt kellett számitásba venni, hogy a keleti fronton levő német erők minőségileg megváltoztak. Ez azt jelentette, hogy az orosz front friss hadosztályait a legrosszabb nyugatira cserélték, így keletre a 34 évnél idősebb vagy pedig a nagyon fiatal katonák kerültek.1

2 Az antant tehát bármi áron is érdekelt volt egy orosz offenzíva megindításában. Az Ideiglenes Kormány valóban hozzákezdett ennek előkészítéséhez, a hadsereg állapota miatt azonban mind az orosz, mind pedig a francia katonai vezetők aggódásuknak adtak hangot. Perchenet ezredes a francia katonai misszió tagja 1917. június 18-i jelentésében az alábbi helyzetképet adta: „A régi katonák — nem nagy számúak — feltétel nélkül támadni akarnak. Az állomány egy negyede csak akkor akar támadni, ha a katona képviselők megállapították, hogy a létszám és az ellátás teljes. A többség csak akkor egyezik bele az offenzívába, ha biztos abban, hogy a szövetségesek annexio és hadisarc nélküli békét akarnak. A maximalisták — nincsenek nagy számban — nem akarnak háborút."1

3

A készülő offenzíva sikerét illetően pesszimista volt Bruszilov tábornok is. A július elején megindított támadás, amint azt várni lehetett, katasztrófába torkollott. Július 19-én a németek megállították a támadást, sőt 100 km-rel visszavetették az oroszokat, akik emellett 150 ezer főnyi veszteséget szenvedtek. Mindezek ellenére, a nyugati front számára — legalábbis átmenetileg — a kudarcba fulladt offenzíva pozitív hatással volt azzal, hogy a németeknek több hadosztály át kellett dobni a keleti frontra. 1917 augusztusában így 84 hadosztályuk volt itt.1

4

A háború egész kimenetele szempontjából azonban az offenzíva kudarca egyértelműen bebizonyította: Oroszországot kimerítette a háború. A katonai vereség az Ideiglenes Kormány tehetetlenségéről is tanúskodott, ezért a szövetségesek július után semmit sem tettek helyzetének konszolidálására. Emlékirataiban emiatt maga Kerenszkij is panaszkodik.1

5

Az okokat keresve az egyik magyarázatot abban leli, hogy a nyugatiak nem tudták elképzelni Oroszországot cár nélkül. Másrészt úgy véli, hogy azt az orosz forradalmat, amelyik nem csupán a monarchiát döntötte meg, de békekötésre is kész volt, Párizs és London nem értette meg. Az Ideiglenes Kormány gyengesége Niessel tábornokot, a francia katonai misszió vezetőjét is foglalkoztatta. Könyvében megállapítja, hogy Kerenszkij 12 Archives du Ministère de la Guerre. Service Historique de l'Armée de Terre. Paris, Château de Vincennes (a továbbiakban az AMG rövidítést használjuk) 4 N 41 doss. 1. A hadosztályok számának módosulása: 1917. január 1. 78; február 1. 78; március I. 74; április 1. 75; május 1. 76; június 1. 76. Jean Delmas: L'État-major français et le front oriental après la Révolution Bolchévique. Doctorat du 3 cycle. Paris-Vincennes 1965. 20. 13 J. Nicot—Ph. Schillinger: i. m. 80. 14 W. Kosyk: i. m. 114. Alexandre Kerenski: La Russie au tournant de l'histoire Paris 1965. 518—521.