Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Majoros István: A keleti front és Oroszország a francia politikában (1917. II.-1918. X.) 1101
A KELETI FRONT A FRANCIA POLITIKÁBAN 1917— 18-BAN 1103 is7 a gazdasági erőforrások és a hatalmas embertömeg miatt, ezért a francia politikai vezetés nem tett le arról a szándékáról, hogy Oroszországot háborús erőfeszítésekre ösztönözze. Bár Paléologue változatlanul azon a véleményen volt, hogy az ország erre nem lesz képes, mert az Ideiglenes Kormány nem tud majd ellenállni a baloldal pacifista nyomásának, Párizs számára a februári változások mégis reménykeltően hatottak. A sajtó németellenesnek ítélte a bekövetkezett változásokat, eseményeket. A szocialisták egyenesen Valmy, illetve az 1793-as francia talpraállás megismétlődését várták az oroszoktól.8 Albert Thomas, a francia kormány hadianyagellátással foglalkozó szocialista minisztere 1917. április 22-én Petrográdra érkezett, hogy az orosz szocialistákat megnyerje a háború ügyének. Az oroszországi látogatás valóban sikerrel kecsegtetett. Thomas optimizmusát elsősorban Kerenszkij erőfeszítése, valamint a burzsoázia, az arisztokrácia s a középrétegek köreitől kapott ígéretek erősítették.4 A frontot meglátogatva Kijevben orosz és ukrán pártvezetők isbiztosították őt arról, hogy az orosz hadsereg folytatni fogja a háborút.1 0 S bár Thomas derűlátását a francia hadvezetés nem osztotta,11 Párizsnak mégsem igen volt más választása, mint azon munkálkodni, hogy Oroszországot rávegye egy offenzíva megindítására. Erre a nyugati front helyzete miatt volt szüksége. A franciák ugyanis áprilisban vereséget szenvedtek, májusban—júniusban a katonák lázadása — 30—40 ezer embert mozgatott meg — okozott válságot a francia hadseregben és súlyos volt az ország pénzügyi helyzete is. Ráadásul Oroszország miatt az olaszok is késleltették a tervezett offenzívát, attól tartván, hogy a keleti frontról osztrák—magyar csapatokat dobnak át az olasz frontra. A keleten kialakult orosz katonai tehetetlenség miatt 1917 nyár elején már érezhető volt bizonyos erőeltolódás a központi hatalmak javára. Június 12-i dátummal a Legfelső Haditanácsnak készült jelentés — Az orosz forradalom következményei a koalícióra címmel — megállapítása szerint a német erők száma alig módosult január óta az orosz fronton, ezzel szemben Franciaországban a német hadosztályok száma 130-ról 156-ra emelkedett. Ez csak azzal magyarázható, hogy új hadosztályokat hoztak létre, s nem átcsoportosítás történt. A jelentés attól egyelőre nem tart, hogy nagyobb erőket dobnak át keletről, mivel a közlekedés nehézségei ezt nem teszik lehetővé. Számítások szerint novemberig legfeljebb 30—35 hadosztály csoportosítható át nyugatra. Nagyobb veszélyt jelent azonban az a tény, hogy a német hadiipar a 7 A. H. Séliversloff: i. m. 17. 8 Maxime Mourin: Les relations franco-soviétiques 1917—1967. Paris 1967. 33. ''Jean NicoI—Philippe Schillinger: La Mission d'Albert Thomas en Russie: Problèmes et incertitudes de l'alliance russe (mai—juin 1917) Revue historique de l'armée Paris 1973. N. 29. 73—74. 10 Wolodomyr Kosyk: La politique de la France à l'égard de l'Ukraine mars 1917—février 1918. Publication de la Sorbonne. Paris 1981. 75. 11 J. Nicot—Ph. Schillinger: i. m. 83. Pétain 1917. június 12-én parancsot adott egy tanulmány elkészítésére az orosz különbéke veszélyéről. A tanulmány július 13-ára készült el. A francia hadvezetésnek egyre inkább az volt a véleménye, hogy a forradalom nemcsak a cár, de a háború ellen is irányult.
