Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061
1094 PÁN DI LAJOS nőttek.8 8 Ez felborította a pénzügyi egyensúlyt, elvitte az aranytartalék egyötödét, továbbá bizalmi válsághoz vezetett a portugál tőkések körében. Salazar tehát manőverezésre kényszerült. A tőkehiány fedezésére azonnal nagyarányú hiteleket vettek fel, aminek következtében az államadósság az 1960-as 1,9-ről 1963-ig 6,3 milliárd escudóra nőtt ;89 az 1958—65-ös adóreformok a lakossági jövedelmeket csapolták meg erőteljesebben. Ez azonban természetesen nem lehetett hoszú távú megoldás: a gazdaságpolitika nagy — és logikus — fordulatát, majd a „tőke nacionalizálásának törvényét" (1943) felváltó, a „gazdasági nacionalizmust"feladó 1965. áprilisi új beruházási törvény hozza meg, amely a külföldi tőkének Portugáliában és a gyarmatokon lényegében az anyaországival egyenlő jogokat biztosít. A gyarmati mechanizmus reformjának keretében tovább gyorsították a birodalmi integrációt. Az 1961. novemberi rendelettel 1975-ig célul tűzték a Portugál Közös Piac megteremtését, valamint azt, hogy a gyarmatok maguk finanszírozzák fejlesztésüket. Első érdemi lépésként 1964-ben az anyaország és gyarmatai között eltörölték a vámkorlátozásokat. Az 196l-es új Bennszülött Statútum deklarálta az őslakosság politikai egyenjogúsítását. Eltörölték a „civilizáltság" szerinti megkülönböztetést és az assimilados kategóriáját. A négerek választhattak, hogy a törzsi joghatóság vagy a portugál államjog alá kívánnak tartozni — a gyakorlatban Angolában 1965-ig az őslakosság 21%-a, kb. egymillió fő kérte a portugál polgárjogi státuszt9 0 —, de ettől függetlenül automatikusan élhettek a polgárjogokkal. Az 1963. decemberi új választási törvény a portugál választójogot kiterjesztette az őslakosságra, ami lépés volt az „egy ember—egy szavazat" elve felé. Ettől kezdve „csak" a portugál törvények korlátozták az őslakosságot, hatásosan: 1965-ben Portugália lakosságának 13,1%-a volt választójogosult, a gyarmatokon 2,8%-uk.9 1 Az 1960—63-as munkástörvényhozás keretében végbement az őslakosság gazdasági felszabadítása: az 1962. áprilisi munkatörvénykönyv a munkára kényszerítés összes formáját eltörölte, megszüntették a faji diszkriminációt a bérekben, bevezették a nyolcórás munkaidőt és a fizetett szabadságot stb. Az új földtörvények eltörölték a kényszerkultúrák rendszerét, biztosítékot nyújtottak az afrikaiaknak földjük kisajátítása ellen (bár magántulajdonba továbbra is csak akkor kaphattak földet, ha a portugál állampolgári státuszt választották). v A gyarmatok önfinanszírozásának célja maga után vonta a centralizáltság elmozdulását a gazdasági és politikai autonómia felé (miközben Caetano föderációs tervét 1962 elején Salazar határozottan elvetette). Az új Tengerentúli Organikus Törvény (1963) valamivel nagyobb mozgásteret biztosított a helyi politikai erőknek: 88 Löwis of Menar i. m. 99. 8" Figueiredo i. m. 214. ,0 Kozlovszkaja i. m. 87. " Graham-Makler i. m. 36.; Bieber i. m. 79.
