Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061
A SALAZAR-DIK.TATÚRA 1095 10-ről 18%-ra nőtt a gyarmati képviselők aránya a lisszaboni Nemzetgyűlésben, bevonták a gyarmatokat a Korporációs Kamarába és az elnökválasztásba is; megnövelték a helyi Törvényhozó Tanácsok létszámát, benne a választott tagok arányát. Azonban sem a főkormányzó, sem a Törvényhozó Tanács, sem a Kormányzótanács hatásköre nem változott: továbbra is közvetlen anyaországi irányítás érvényesült. Lépéseket tett Portugália a gyarmati elit megerősítésére: beindították a telepesprogram új hullámát; nem adták ugyan fel a törzsfőnökök megnyerésének és a néger-mulatt ellentét kijátszásának hagyományos politikáját, de előtérbe került a modern elit kialakítása, elsősorban az oktatási rendszer reformja révén (az elemi iskola kötelezővé tételével ugrásszerűen bővült az oktatásban részesülő afrikaiak köre, fejlesztették a középfokú szakiskolák rendszerét, a két nagy gyarmat fővárosában egyetemek felállításáról intézkedtek); a mesterséges asszimilációban a protestánsok rovására még nagyobb szerepet kaptak a katolikus missziók. Összességében9 2 az 1961—64-es lépések a brit és a francia kolonializmus világháború előtti lépéseihez hasonlíthatók. Portugália tehát nagy késéssel, megromlott nemzetközi környezetben és már a háború megindulása után nyúlt a gyarmatokon a kapitalizálódás feltételeit megteremtő reformokhoz — amelyek ráadásul egyelőre csak a törvényhozás szintjén léteztek. A hatalom stabilizációs kísérlete közepette került sor 1961 végétől 1962 nyaráig a portugál lakosság újabb nagy tömegmegmozdulásaira. Az 1958—59-es vereségek után lassan magához térő hazai ellenzék ADS-dominanciájú mozgalma az 1961. novemberi nemzetgyűlési választásra készülve Köztársasági Front néven szerveződött újjá. „A köztársaság demokratizálásának programja" címen megfogalmazott céljai között szerepelt a szabadságjogok helyreállítása, az általános választójog bevezetése, a szabad pártalakítás és a szakszervezeti szabadság; az UN, a fasiszta milíciák, a PIDE, a rendkívüli bíróságok és a megelőző biztonsági rendszabályok felszámolása; a vezetők felelősségrevonása a fasiszta politikáért és a gazdasági visszaélésekért; a gyarmati kérdésben pedig az éppen megvalósulófélben lévő reformokon túl „a faji vagy politikai diszkrimináció nélküli demokratikus élet intézményesítése".9 3 A demokratikus garanciák hiánya miatt azonban az ellenzéki jelöltek a választás előtt visszaléptek. Az angolai felkelés, a választási visszaélések és Goa elvesztése megérlelték a hadsereg újabb felkelését: 1961 szilveszter éjszakáján katonai lázadás robbant ki Bejában. Az akciót az MNI hazai szárnya vezette, célja a laktanyák elfoglalása után egy antifasiszta „marcia su Lisboa" végén Delgado vezetésével a hatalom átvétele. A lázadókat a csendőrség három órás harcban leverte, vezetőit letartóztatták és elítélték (a „bejai kapitányokat" csak az 1974-es forradalom szabadította ki). 02 Értékelését ld. részletesen Kozlovszkaja i. m. 210—212. 93 Uo. 13—34.; Kühnen i. m. 131.
