Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061
1090 PÁN DI LAJOS megmaradt sejtek pedig 14 évre hibernálódtak.7 6 Ezzel együtt a luandai akció megrázta a portugál társadalmat és birodalmat, a felszabadító harc és a salazarizmus bukásának kezdete lett. El sem csitultak az akció kavarta hullámok, amikor március 15-én fegyveres felkelés robbant ki Észak-Angolában, ahol a mezőgazdasági munkások megmozdulásaiba kapcsolódtak be az UP A Belga-Kongóból beszivárgó gerillái. Nem volt nehéz dolguk, mivel a gyarmaton összesen 8—9 ezer főnyi, a körzetben pedig elhanyagolható fegyveres erő állomásozott. A fehérek, mulattok, asszimiláltak és más törzsek elleni támadás során a kávéültetvények kétharmadát megsemmisítették, 350 fehéret és hétezer afrikait lemészároltak, csírájában számolva fel a régió néger értelmiségét és gyarmati burzsoáziáját. Egyes elemzések szerint májusra az UPA 175 ezer km2-nyi területet, a gyarmat 14%-át ellenőrizte.7 7 Az újabb megrázkódtatás előjátékaként 1961 augusztusában Dahomey annektálta Sâo Joâo Baptista de Ajudát (a salazarizmus hajlíthatatlanságának szimbólumaként távozása előtt parancsnoka szétlövette az erődöt). Végül évtizedes konfliktussorozat után az indiai hadsereg 1961 decemberében elfoglalta Portugál Indiát. „Nem akarok semmiféle fegyvernyugvást, és portugál foglyokat sem — utasította Salazar Vassalo e Silva goai kormányzót. — Egyetlen hajó sem adhatja meg magát. Úgy vélem, csak győztes vagy halott katonák és tengerészek lehetnek. . . . Szükséges, hogy a harc legalább nyolc napig tartson, hogy a kormány, ha minden követ megmozgat, a nemzetközi instanciákat mozgósíthassa."78 A helyőrség azonban a másfél napos szimbolikus ellenállást választotta a tízszeres túlerővel szemben. Az esemény sokkolta a portugál vezetést és közvéleményt, hiszen Brazília 1822-es függetlenné válása óta ez volt az első elvesztett gyarmat — éspedig a birodalom hajdani központja. Ráadásul a kormányzat a nemzetközi fórumokon sem járt sikerrel (az ENSZ Biztonsági Tanácsa a Szovjetunió vétója miatt nem marasztalhatta el Indiát agresszióban), Anglia pedig az ősi szövetséges kifejezett kérésére sem lépett fel India ellen. Szánalmas reakcióként Salazar deklarálta, hogy Portugál India továbbra is „a portugál nemzet szerves része", s „átmenetileg" Afrikából küldi el — és 1974-ig el is küldte — képviselőit a lisszaboni Nemzetgyűlésbe. Mozambikból pedig 12 ezer indiait utasítottak ki, csapást mérve ezzel a gyarmat gazdaságára is. A kormányzat számára Vassalo e Silva és társai börtönbüntetése később nagy nehézségeket okozott. A tisztikar szerint ugyanis a hadsereget indokolatlan megaláztatás érte : a katonailag védhetetlen gyarmat elvesztésének oka a kormánypolitika volt, s az mégis a katonákat tette meg bűnbaknak. A „Goa-komplexus" és a mögötte rejlő katonai presztízsveszteség (a desprestigio militar), majd a gyarmati 76 Burchett, w.: Dél-Afrika felkel. Budapest, Kossuth, 1980. 114. 11 Oganiszjan i. m. 82. 78 Soares, M.: Portugál — Rechtsdiktatur zwischen Europa und Kolonialismus. Hamburg, Rowohlt Taschenbuch, 1973. 61.
