Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061
A SALAZAR-DIKTATÚRA 1089 szeptemberében Eduardo Mondlane vezetésével, antiimperialista programmal létrehozták a Mozambiki Felszabadítási Front (Frente de Libertaqao de Mozambique = FRELIMO) laza szervezetét. Úgy tűnt tehát, hogy Salazarnak 1960-ra a diktatúra erősítésével és a terror fokozásával sikerül megszilárdítania hatalmát és megtartania bázisát. 2. Az új konszenzus: a háború Ekkorra azonban a problémák súlypontja a diktatúráról áttevődött a gyarmati kérdésre, s ennek kiéleződése a salazarizmus korábbinál is súlyosabb megrázkódtatásaihoz vezetett. A fekete-afrikai gyarmatok tömeges függetlenné válása közepette a legváratlanabb helyen és módon jelentkezett Afrika „csendzónája": 1961. február 4-én, az MPLA pár tucat tagjának luandai fegyveres akciójával (elsősorban a börtönök ellen). Távolabbi céljait a portugáliai ellenzék tevékenysége motiválta. A Delgado és Galväo vezetésével 1960 októberében Brazíliában újjászervezett MNI a Portugál Egyesült Államok Szövetséges Köztársaság létrehozását célozta, az anyaország vezetésével.72 E cél mögött a mozgalom csúcsán is megfogalmazódó nézeteltérés húzódott. „Amikor majd mi, ellenzéki politikusok hatalomra jutunk — fogalmazta meg a programhoz közelebbi álláspontját Galváo —, megadjuk a függetlenséget a gyarmatoknak a Portugáliával való szövetség keretében." Érvelését a katonai kérdésre szűkítve jelentette ki, hogy „nem hiszek a fegyveres harc sikerében, mert az angolai törzsek nem képesek megküzdeni a portugál hadsereggel". E)elgado szerint viszont jövő a fegyveres mozgalmaké, s „velünk vagy nélkülünk, a gyarmatok népei mindenképp kivívják a függetlenséget".73 A realizálás érdekében Delgado egyezményt kötött Amilcar Cabrallal és Holden Robertoval egy afrikaiakból álló inváziós hadsereg felállításáról, mely — miközben Salazar a sorra fellángoló felkelések miatt a gyarmatokon koncentrálja fegyveres erőit — az anyaországban támadna.74 A demonstratív jellegen túl ezzel állt összefüggésben a Galváo vezette akció, melynek során 1961. január végén elfoglalták a „Santa Mariát", a legnagyobb portugál utasszállító hajót, s mielőtt Recife kikötőjében megadták magukat, NATO-hadihajók díszkíséretében rövid pillanatra Luandát is célba vették. A február 4-i előkészítetlen luandai akció kudarcot vallott. A sokkolt fehér lakosság reakciója rettenetes volt: pár hét alatt egyedül a főváros körzetében 3—5 ezer afrikait mészároltak le barbár módon.7 5 A reakció szétverte az MPLA fővárosi szervezetét: vezetői elestek, börtönbe kerültek vagy Észak.Angolába menekültek, a 72 Részletesebben ld. Delgado i. m. 207. 73 /gnatyev, O. K.—Máté Gy.: Szabadságharcosok között Afrikában. Budapest, Kossuth, 1974. 195—6. 74 Bővebben ld. Kühnen i. m. 148. ls Oganiszjan, Ju. Sz. Nacionalnaja revoljucija v Angolé. Moszkva, Nauka, 1968. 81.
