Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Máté István: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok egyesülése az OSzDMP IV. kongresszusán 85
110 MÁTÉ ISTVÁN lemondhat-e a zsidó proletariátus „egyetlen képviselőjének" szerepéről?9 2 A kizárólagos képviselet körüli vita a bundista sajtóban, illetve már magán a konferencián mélyebb tartalommal bírt. Amíg az 1905 előtti években a zsidó szociáldemokrata vezetők az országos párt gyengeségére hivatkozva követelték maguknak ezt a jogot (mondván, hogy a szétforgácsolt és önmaga megszervezésével elfoglalt OSZDMP erre nem alkalmas), addig az OSZDMP 1905-ös megerősödése, s ezzel párhuzamosan a Bund befolyásának csökkenése már alaptalanná tette ezeket az érveket. A sajtóvitában erre utalt például Zelcerrel (B. N. Grosszerrel)93 szemben az egyesülés híveként fellépő V. D. Megyem, amikor így írt: „Volt idő, amikor a Bund egészen kivételes helyet foglalt el... De annak mértékében, ahogy egymás után bontakoztak ki a forradalom sorsfordulói, a helyzet megváltozott. Fellépett az orosz proletariátus, a parasztság, a liberálisok, és ha addig a Bund többé-kevésbé magányos előőrsként állt, vállán viselve a legsúlyosabb csapásokat, és legendás dicsőséget teremtve magának, most már mások is felsorakoztak melléje. Ezek megosztották vele a harc nehézségeit, a befolyást és a presztízst. Nem kell ezt sajnálnunk. Ellenkezőleg. Bármennyire is megtisztelő volt a korábbi állapot, nem volt teljesen normális dolog, és a forradalom érdekei szempontjából nem volt célszerű. Mi mindig arra áhítoztunk, hogy a többiek utolérjenek bennünket, és örülünk, hogy végre közel kerülnek hozzánk. A magányos harcos megtisztelő szerepe azonban némileg elkényeztetett bennünket, és elkerülhetetlen, hogy a normális helyzetre való áttérést ne kísérje némi fájdalomérzet."94 A Bund VII. konferenciáján az egyesülés hívei győztek. Hosszas viták után egy olyan kompromisszumos egyesülési tervezetet hagytak jóvá, melyből kimaradt az „egyetlen képviselő" formulája, és az OSZDMP föderatív átszervezésére vonatkozó követelés. A szabályzat viszont továbbra is kiállt amellett, hogy a Bund úgy lépjen be az OSZDMP-be, mint „a zsidó proletariátus területi határok által nem korlátozott szervezete", amely megtarthatja külön nemzeti programjaként a kulturális-nemzeti autonómiát. A konferencia több egyesülési feltételt ultimativ jelleggel ruházott fel, ami azt jelentette, hogy elutasításuk kizárta volna a Bund csatlakozását az OSZDMP-hez.95 92 1903-ban ez volt az a pont (a Bund szabályzatának akkori 2. §-a), amit az OSZDMP-kongresszus kategorikusan elutasított, s ami közvetlenül kiváltotta a Bund és az OSZDMP közti szakítást. Lásd erről a Bund-vita befejező szakaszát a II. kongresszuson: Vtoroj szjezd RSZDRP. Ijul-avguszt 1903 goda. Protokoll. Moszkva 1959. 317—327., valamint a bundista delegáció írásos nyilatkozatát: uo. 715—717. 93 Zelcerről (B. N. Grosszerről), illetve az oroszországi zsidó munkásmozgalom más vezetőiről, résztvevőiről lásd N. A. Buhbinder: Matyeriali dija isztorii jevrejszkovo rabocsevo dvizsenyija v Rosszii. Vipuszk I. Matyeriali dija biograficseszkovo szlovarja ucsasztnyikov jevrejszkovo rabocsevo dvizsenyija. Moszkva—Petrograd, 1922. 94 Idézi M. Rafesz i. m. 178. A Bund és az OSZDMP egyesülését érintő előzetes vitákról lásd még N. A. Buhbinder: Isztorija jevrejszkovo rabocsevo dvizsenyija v Rosszii. Po nyeizdannim arhivnim matyerialam. Leningrád 1925. 317—318. 95 Az egyesülés érdekében a Bund VII. konferenciája elvetette ugyan, hogy az OSZDMP a zsidó proletariátus egyetlen képviselőjének ismerje el a zsidó pártot, véglegesen azonban nem mondott le erről az
