Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
1052 JEMNITZ JÁNOS ismert anarchista vezetőjének könyve, amely mintegy anarchista „párttörténetként" kezelhető. José Peirats könyvéről126 van szó, aki ugyan meglepően röviden érinti az 1917-es válságot, de beállítása egy fontos összefüggésben erősen eltér Largo Caballero vagy Saborit írásaitól. Míg a szocialisták joggal húzták alá, hogy magát az általános sztrájkot „felülről", a nagytőke és a kormány részéről miként provokálták ki. Peirats úgy tünteti föl az augusztusi általános sztrájkot, mint amit a baloldalon „akartak", s aminek kudarca szinte kizárólag annak tulajdonítható, hogy a hadsereg „elfojtotta" a mozgalmat. S az emigrációs memoárirodalom egyre gazdagodott. Ekkor jelent meg Párizsban Julio Alvarez del Vayo memoárja.127 Minthogy azonban ő csak 1917 végén tért vissza Spanyolországba, a június—augusztusi hármas válságról nem volt sok mondanivalója. Az anarcho-szindikalista ágon viszont e korszaknak szinte a végén jelent meg egy másik kulcsszereplő, az 1937-ben meghalt Ángel Pestana önéletrajza.128 Ez jellegében eltér az előbb felsorolt munkáktól, de hogy ez az írás 1971-ben már Madridban jelenhetett meg (ne felejtsük el, Franco csak 1975-ben halt meg!), ez szinte önmagában is az új korszak közeledését jelezte. S a változások nyomán egyszerre — érthetően — azok az írások lettek érdekesek, amelyeket addig föld alá, emigrációba kényszerítettek. Ezek az írások azonban kétségtelenül jól megalapozták a jelzett új spanyol marxista „iskola" kivirágzását — ami persze minden ilyen „olvadáskor" be szokott következni. A hatvanas évek „újrakiadásai" között szerepelt még egy fontos, általunk is sokat idézett munka, a spanyol szocialista párt úttörőjének, sőt egyik első historikusának, Juan José Moratónak az írása: egy Pablo Iglesias-portré. 1968-ban jelent meg. Az írást és Moratónak az 1917-es válsággócokkal kapcsolatos véleményét is bőven idéztük, így erre sem kell visszatérnünk. De Morato Iglesias-életrajza is nyilván előkészítette az 1970-es évek marxista történetírásának hirtelen kivirágzását. Végül a nagy „újraolvasás-korszak" másik jellemzőjeként kezdték megjelentetni a szöveggyűjteményeket. így az egyik kiadó sorozatot indított „Spanyolország sorsdöntő éveinek" bemutatására. S ebben a sorozatban az 1917-es esztendő mindjárt az élre került. A gazdagon illusztrált kötet tipikus alkotás, egyszerre nyit ablakot „mindenre", a politikai életre, s az egyszerű emberek mindennapjaira, szórakozására, a jobboldalra és a baloldalra. Az újszerű azonban már ebben az 1969-ben megjelent munkában is az volt, hogy a tényeknek megfelelően jelenik meg a kötetben a katonai junták mozgása, majd a július 19-i barcelonai akció története. Nem véletlenül jóval fakóbb az augusztusi munkás általános sztrájk. S ha a kötet a konzervatív sajtóidézeteken túl a baloldaliakhoz nyúlt, akkor ezeket nem a szocialista, vagy a 126 Andres Saborit: Julián Besteiro; José Peirats: Los anarquistas en la crisis politica espanola. Buenos Aires. 1964. 121 Julio Alvarez del Vayo: Les batailles de la liberté. Paris, 1963. 128 Angel Pestana: Lo que aprendi en la vida. Madrid, 1971.
