Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
1050 JEMNITZ JÁNOS tevékenysége „szociális téren... akár az ipari, akár az agrár területen, rendkívül félénk volt".11 7 Vicens Vives, aki több szintézist teremtő munkájához érdemi historiográfiai áttekintést is mellékelt — a 20. századra vonatkozóan ezekben az 1960-as években papírra vetett soraiban még azt írta, hogy „szinte az egész historiográfiai munkát erre a korszakra még meg kell alkotni".118 Ez a figyelmeztetés elgondolkodtató — de intő is. S ezek után rendkívül szerénytelen, lehetetlen és ostoba kísérlet lenne még el nem végzett feladat teljesítésére Budapestről vállalkozni. Valamit azonban ebből az új történeti irodalomból mégis szükségesnek látszik bemutatni — több szempontból is. Az első szempont az lehet, hogy a magyar nyelvű spanyol történeti irodalom nagyon vérszegény, s annak túlnyomó többsége — érthető módon — csak az 1930-as évekkel foglalkozik. Az újabb magyar nyelven publikált „spanyol történeti" munkák közül csak kettőt ismerünk, amelyek a 20. sz. korszakát érintik. Az egyik a legkitűnőbb hispanistának, a francia marxista Pierre Vilarnak tömör szintézise,119 a másik a spanyol történésznek, José Garciának az összefoglaló írása.120 Mindkettő eredetileg nagyjából Vives összefoglalójával egyidőben jelent meg Párizsban, illetve Moszkvában. A Szovjetunióban ugyanekkor megjelent egy másik nagyszabású szintézis, Ivan Majszkijé, aki szintén egész Spanyolország-történetet írt. Ennek során az utószóban érintette az 1917-es év új jelenségeit is.121 A hazai spanyol történeti irodalomban azonban csak a késő 1960-as években, s még inkább az 1970-es években következett be átszakadás. Franco életének utolsó éveiben már könyvpiacra kerültek — még Spanyolország határai között is — azok az új, baloldali, sőt kifejezetten marxista elkötelezettségű munkák, amelyek már nem szemináriumi brosúrák voltak, hanem történészek, közgazdászok politika- és gazdaságtörténeti írásai. Ezek jelentős részben a francia egyetemeken szerezték történeti műveltségüket és látásmódjukat is. Új nemzedéket képviselnek (valahol 35 és 65 év között). A spanyolul nem olvasók azonban még csak nem is hallhattak róluk, pedig másfél évtizede félreérthetetlenül már ők is iskolát alkottak. Mielőtt azonban még erről az „iskoláról" szólnék, érintenünk kell egy korszak termését, amely időben Majszkij standard munkája és az új spanyol marxista irodalom jelentkezése közötti időben keletkezett. Jellegzetes módon ez az, amely magyar nyelven is megközelíthető (pontosabban egyedül ez jelent meg magyarul). Ehelyütt gondolok „A spanyol kommunista párt története" c. anonim közös feldolgozásra, amely sok vita után születhetett meg, s amely sok vonatkozásban még magán viselte az 1953 előtti történetírás nyomait. Az 1917-es válságot illetően e kötet aláhúzta: „A forradalom objektív feltételei érlelődőben voltak, de hiányzott a párt, 117 Uo. 145. 118 Uo. 177. Pierre Vilar: Spanyolország története. Bp. 1984. (A spanyol változat 1975-ben jelent meg, Párizsban e kötet több mint egy tucat kiadást ért el.) 120 José Garcia: Spanyolország a XX. században. Bp. 1973. 121 Ivart Majszkij: Iszpanija. Moszkva. 1957.
