Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015

1048 JEMNITZ JÁNOS Alig néhány évvel később a Franco-rendszer belső „olvadása" felgyorsult. Mindenesetre erre az időszakra esett, amikor a spanyol pozitivista-liberális, sőt demokrata történeti iskola legjelentősebb alakjának tartott, s a baloldali spanyol marxista történészek által is elismert reprezentánsa, Vicens Vives, akkor már a barcelonai egyetem professzora, három egyetemi tanár társával megjelentette ötkötetes Spanyolország-történetét,110

amivel kétségtelenül iskolát teremtett, sok szempontból frontáttörést hajtva végre. Az általunk vizsgált kérdésben Vicens Vivesnél már a kérdésfelvetés is másként hangzott, mint Pabónnál. Nem a „forradalom" és a „baloldal" kimérájával viaskodott, de még Madariagánál is messzebb ment, amikor az 1917-es válságos év kezdeteit, rugóit keresve 1898-hoz nyúlt vissza. A spanyol gazdasági-politikai rendszer válságát, nemzetközi elmaradottságát, a reformtörekvések elakadását láttatta, egyúttal annak a nemzedéknek a politikai színre lépését is, amelynek már gyermekkorára ez a válság vált a meghatározó élményévé.11

1 Vicens Vives azonban nemcsak jó szakember, szemléletében progresszív „ellenzéki" egy széteső régi rendszer keretei között, hanem (éppen ezért) már ebben a standard munkájában a módszert tekintve is sok teljesen új elem tűnt fel. Ezekre a régebbi történeti munkák nagykaliberü szerzői esetenként már felfigyeltek — de nem állították őket akkora súllyal a figyelem középpontjába, a válaszadáshoz nem rendelkeztek megfelelő adatokkal. így ebben a munkában tűnik fel a spanyol társadalom demográfiai átalakulásának jelensége, az iparnak a háború nyomán bekövetkezett felfutása, de a drágaság, és ezzel együtt a szociális elégedetlenség ténye is. Vagyis a baloldal felélénk ülése nem „a baloldal örök forradalomcsinálási hite"-ként tűnik fel — mint Pabónnál —, hanem a valós társadalmi jelenségek hátterében. Vicens Vives már ilyen alapon tárgyalja mind a tiszti junták, mind a szakszervezetek gyorsan erősödő aktivizálódását. E munkának van még jó néhány jellegzetes vonása. Egyik meglepő és rokonszenves mozzanat, hogy a szerzők többször jelentik ki : „még nem tudunk választ adni", „még további vizsgálódás szükséges". Ez kétségtelenül a tökéletesség korábbi merev páncéljának szétfeszítésére vezethetett. A könyv szerzői figyelmeztetnek az egyik legfájóbb kérdéskörre is, amikor leszögezik: nem ismerjük eléggé, hogy mi is történt július 19-e és augusztus 10-e között. Mint írják, még mindig túl kevés a kiadott dokumentum és a visszaemlékezés. Sőt, Vicens Vives azt is kiemelte, hogy éppen a szakszervezeti vezetők és a polgári politikusok, illetve a katonák és a politikusok kapcsolatait illetően túl sok még a fehér folt — noha jól ismert a végeredmény: az egység, az összefogás hiánya.112 A nagy szintézis ezek után nagyon szűkszavúan szól az 1917-es júliusiaugusztusi időszakról. Megerősíti azt, amit minden írás addig is megállapított; a 110

História de Espafia y America. Dirigida por J. Vicens Vives. Barcelona, 1959. V. köt. 111

I. m. 409. 112

1. m. 411.