Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
1046 JEMNITZ JÁNOS mindez anarchiára vezethet.10 3 Ezen az alapon Pabón egyszerre láttatja, miként határolódik el a „köztársasági-szocialista" csoportosulástól Cambó, másfelöl menlevelet ad Dato miniszterelnöknek, amikor az felfüggeszti az alkotmányos szabadságjogokat. Vagyis már a július 19-i akció kapcsán, amikor még a liberális burzsoázia vezette az akciót, és még nem az önállósuló augusztusi proletárakcióról volt szó, Pabón már teljes erővel fújja a riadót, s hangsúlyozza: „A baloldalt újra magával ragadta a forradalom mítosza, és mindent erőszakkal akart elérni."104 Valójában akkor még pusztán a parlamenti képviselők összehívásáról volt szó — igaz, hogy ellenzéki fórumra. Pabón tehát jól érzékelte a „rendet" fenyegető veszélyt — de a „vörös forradalom" felnagyítása, megelőlegezése igazán jól ismert konzervatív módszer. A kialakult helyzetet Pabón már júliusra nézve úgy jellemezte, hogy az egyik oldalon állt a hatalom, a másikon a forradalom. Ilyen kiélezett helyzetben mindenkinek választania kellett. Ilyen alapon hangsúlyozta, hogy a hadsereg — noha a junták révén éppen a katonák egy része „nyitotta meg a közhatalom válságát" — most, a válság kiszélesedésekor a forradalom ellen fordult. Ugyanezt emelte ki Cambó és hívei esetében, hangsúlyozva, hogy Cambó a baloldalnak csak arra a részére támaszkodott, „amely ellenezte a forradalmat". A történetírónak mindkét megállapítása „ül". Pabón „felmentő levelet" adva Cambónak és a „junták" tisztjeinek, annál nagyobb vehemenciával bírálta a baloldal egészét, már nem téve lényegi különbséget a szocialisták és a polgári köztársaságiak között! Pabónt kifejezetten elkeserítette az a vita, amely a konzervatív erők, illetőleg a liberális nagyburzsoázia Cambó körül csoportosuló szárnya között folyt a tekintetben, hogy „ki felelős" mindazért, ami július-augusztusban történt, a megtorlásokért, az általános sztrájkért, a vérontásért. Pabón minden esetben azt hangsúlyozza: ez „fölös szócséplés", mivel a baloldal (ami nála minden esetben a szindikalistáktól és szocialistáktól Lerroux és Melquiades Alvarez köztársasági csoportjáig húzódott) már júniusban forradalmi útra lépett, így világos, hogy mindenért ők felelnek.105 Miként azonban már jeleztük, Pabón vértezett szakember, egyetemi tanár volt. Nem elégedett meg általánosságokkal, a forró vitakérdésekre is válaszolni kívánt — méghozzá új adatok feltárásával is. S ezen a ponton új színárnyalatok is előtűntek. Ha ugyanis Pabón mindenért a baloldalt tette is felelőssé, neki is reflektálnia kellett arra a kérdésre, hogy az augusztusi összecsapás elkerülhető lett volna-e? Már csak azért is rákényszerült e kérdés megválaszolására, mert már Cambó azzal vádolta a Datokormányt, hogy maga provokálta a válságot, hogy azután erőszakkal letörhesse. A szocialisták pedig 1917—1918-ban, illetve az 1930-as években ugyancsak kifejtették, hogy még az utolsó pillanatokban is tárgyalás folyt, s hogy ez a vasutastársaság, illetve 103 Uo. 501. 104 Uo. 535. 105 Uo. 535—537.
