Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
1038 JEMNITZ JÁNOS bénító erő is mutatkozott. Ha az egész 1917. július—augusztusi kísérletsorozat mögött a munkásmozgalom önálló profilú akciója és törekvése húzódott, emellett érvényesült a másik erő is: a polgárság, a polgári liberálisok és radikálisok félénk törekvése, hogy leszámoljanak a feudális-monarchista-bürokratikus erőkkel, a spanyol reakcióval. Csakhogy minden esetben beleütköztek már az új munkáserőkbe is, ami a spanyol és katalán burzsoáziát — mindenekelőtt a nagyburzsoáziát — még félénkebbé tette, s készségessé arra, hogy végül is, részben a munkásság rovására, kiegyezzen a megvetett kormányhatalommal. Cambo és Lerroux esete ilyen szempontból is nagyon beszédes volt. A kitűnő spanyol gazdaságtörténész, Lacomba az 1914—1918-as periódusra és az 1917-es kísérletekre is vonatkoztatva mutatta ki, hogy éppen a burzsoázia e kettősségéből magyarázható „a f orradalomnak és a reakciónak az az egyensúlyhelyzete", ami olyannyira jellemzi a 20. századi spanyol történeti fejlődést.83 Végül is a sztrájkot a legérdekeltebbek, a vasutasok kezdték — de a vasutassztrájk sem volt országos. Asztúriában, általában északon és Andalúziában a vasutak tényleg leálltak. A sztrájk első napján, augusztus 13-án megbénult Madrid, Vizcaya, Asztúria, Valencia — és a katalán ipari gócok : Barcelona, Sabadell ; kiterjedt a sztrájk Zaragozára, sőt a galíciai La Corunára s León tartomány bányavidékeire is.84 Nem érdektelen, hogy körzetenként ez a sztrájk miként kezdődött, a munkásság milyen rétegei lendültek először akcióba. Madridban a villamosvasutak dolgozói, az építőmunkások és a hagyományosan igen szervezett nyomdászok voltak az elsők között. Augusztus 13-án Madridban már csak két napilap jelent meg. A sztrájk „fellegvárában", Asztúriában Oviedóban és Gijónban 18 napon át nem jelentek meg a helyi napilapok! De a vizcayai baszk területen is teljes volt a sztrájk lendülete. A katalán területen, ahol az egész akció „bölcsője" oly hosszan ringott, ahol az előkészületek oly szerteágazó erőket, szervezeteket érintettek, a sztrájk tényleges kezdete után sztrájkbizottság alakult. Élére a szindikalista Aogel Pestana és Salvador Seguí állt. A bizottságnak tagja volt Rafael Vidiella8 5 is, de a mozgalomba bekapcsolódtak a szocialisták, kik kapcsolatba léptek Marcelino Domingo Katalán Köztársasági Pártjával (Partido Republicano Catalán) és a katalán autonomisták közül Macia-val. A lapok magától értetődően Barcelonában sem jelentek meg— így a sztrájkbizottság különféle kiáltványokkal, kiadványokkal tájékoztatta a közvéleményt az eseményekről, a célkitűzésekről. A sztrájk mérvadó kutatók szerint e területen is 100%-os volt.86 Tény azonban, hogy katonák vezetésével a kormányzat még a sztrájk első napján, augusztus 13-án útnak indított villamosokat, amire a munkások, a sztrájkbizottság igen hamar megtalálta az ellenszert: éjszaka szak-83 Juan Antonio Lacomba: Ensayos sobre el siglo XX espanol. Madrid 1972. 21. 8* Túrion de Lara: El movimiento obrero 593. 85 R. Vidielláról magyar nyelven bővebben ld. A nemzetközi munkásmozgalom történetéből. Évkönyv. 1976. és 1985. évi kötetek. A. Pestana életútját ld. Évkönyv. 1988. 86 Tunon de Lara: El movimiento obrero... 593.
