Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
SPANYOL MUNKÁSMOZGALOM 1917-BEN 1039 munkások a sínekre ráheggesztették a „sarukat", amivel elérték, hogy másnapra a villamosközlekedés ismét megbénult.8 7 De ha a sztrájk első napján már kiderült, hogy a történetileg kialakult vihargócokban, Katalóniában, a Baszk-földön, de mindenekelőtt Asztúriában és Levante szívében, Valenciában a visszhang élénk, délen ez jóval gyengébb volt. Nemcsak a parasztság szegényebb rétegei, de még a mezőgazdasági munkások sem rezonáltak „az északi városok" munkásainak akciójára. Andalúzia autonomistái ugyan készültek valamit tenni — de az ő mozgalmuk is erőtlen maradt. Ami Délen, Andalúziában történt (ahol pedig az anarchistáknak, a CNT-nek voltak hagyományos kiépített állásai) — az jellegzetesen nem az agrárszegénység körében történt, hanem Rio Tinto bányászai léptek sztrájkba, illetőleg a déli nagyváros, Córdoba adott visszhangot. S jóllehet az országos sztrájkakció vezetőségét, mint láttuk, „lefejezték", sok helyütt a munkások valóban megdöbbentő erővel, lelkesedéssel léptek a régen várt sztrájkba. León bányaterületén, Cistiernában, régi spanyol forradalmi hagyományokra emlékeztetően kikiáltották a helyi köztársaságot. A sztrájknak egyik fő bázisa — ez a sztrájk első napján kiderült — Asztúria volt, ahol a kormány mindjárt kihirdette az ostromállapotot. Ennek ellenére az erőviszonyok nehezen áttekinthetőek voltak. A hatóságok letartóztatták az UGT baloldali szocialista vezetőjét, Wenceslao Carrilló-t, majd a köztársasági Melquiades Alvarezt és Teodomiro Menendezt, az UGT VB. tagját, az UGT egyik asztúriai vezetőjét, de ez a sztrájkot egyáltalán nem törte meg. Le akarták tartóztatni a bányászok vezetőjét, Manuel Llanezát is. Ő azonban előbb egy parlamenti képviselő lakására menekült, akinek lakását „a mentelmi jog" védte, majd bányásztársaival a hegyekbe vonult. A bányászok másik vezetője, Ramón González Pefia88 Miéresből, az asztúriai bányavidék egyik központjából irányította a munkásellenállást. A CNT helyi irányítói felhívták a bányászokat a két nagyváros, Oviedo és Gijón elfoglalására — de ezt a szocialisták többsége elvetette. Az alternatívák mindjárt a sztrájk első két napján kirajzolódtak — s ugyancsak már az első két napon véres összeütközésekre is sor került. Az ostromállapotot ugyanis nemcsak Asztúriában és Barcelonában, hanem Madridban is kihirdették. Pontosabban szólva augusztus 13-án reggel még senki nem tudta, mi történik majd, de délre már a kereskedelem is leállt. Délutánra hirdették ki az ostromállapotot, s még ugyanezen első nap délutánján Cuatro Caminos külvárosban (hagyományosan robbanékony külváros, mintha Budapest Angyalföldjéről esne szó) az összetűzéseknek már sebesült, sőt halott áldozatai is voltak.89 87 Bueso: ld. 139 Íj. Angel Pestâna: Id. 128 lj. 88 González Репа 1934 októberében ismét élére állt az asztúriai bányászfelkelöknek. Utána halálra ítélték, s a bitófától csak széles nemzetközi tiltakozás mentette meg. 85 Túrion de Lara: El movimiento obrero... 594—595.
