Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
SPANYOL MUNKÁSMOZGALOM 1917-BEN 1037 választ adott: a sztrájk már elkerülhetetlen, de hangsúlyozni kell békés jellegét, vagyis a sztrájknak szigorúan a vasutasokkal való szolidaritásra kell szorítkoznia.7 4 Amikor a tanács elhangzott, maguk a szocialista és szakszervezeti vezetők is tisztában voltak azzal, hogy a sztrájkot már nem lehet ebben a mederben tartani. Ekkor egészítették ki a már korábban kiválasztott „csúcs-sztrájkbizottságot" új tagokkal. Gyorsan kapcsolatot teremtettek még Melquiades Alvarezzel, aki Asztúriába utazott, hogy ott előkészítse a sztrájkot. Maga a bizottság megszövegezte a végső sztrájkfelhívást. A felhívás nyitó sorai így hangzottak: „A munkásokhoz és a közvéleményhez: Elérkezett a pillanat, amikor mindenféle ingadozás nélkül — a gyakorlatba kell átültetni azt, amit az UGT és a CNT képviselői már korábban meghirdettek." Majd a világos programadó részben leszögezték: „Ideiglenes kormány alakítását követeljük..., amely előkészíti... a tisztességes választásokat, majd ennek alapján az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását.. . Amíg ezt a célt nem érjük el, a munkásszervezetek el vannak tökélve arra, hogy fenntartják a sztrájk helyzetet. . . Polgártársak, nem vagyunk a rendbontás (desorden) hívei, ahogyan a kormány rólunk állítja. A közjavára, a spanyol nép javára vállaltunk áldozatos küldetést, és ehhez kérjük a segítségeteket. Éljen Spanyolország!"8 0 A kiáltványt a PSOE alelnöke, Julian Besteiro és az UGT alelnöke, Largo Caballero, illetve a két szervezet két főtitkárhelyettese, Anguiano és Saborit írták alá.81 A felhívás a sztrájkot augusztus 13-án 0 órára hirdette meg. A felhívást végül is a csúcs-sztrájkbizottság szövegezte meg, amelynek tagjai ekkorra már „illegalitásba" vonultak egy madridi lakásban. A felhívás szövegének terjedése több mint problematikus. A szöveg ugyan a lakásból még „kikerült", de az egyazon helyen nyugalomra térő csúcsbizottságot még ezen az augusztus 12-i éjszakán letartóztatták, vagyis a sztrájkot szó szoros értelmében még a kezdete előtt „lefejezték". Ennek ellenére az általános sztrájk megkezdődött, de természetesen rendkívül esetlegesen és „szervezetlenül". A szocialista szervezetekhez és az UGT szervezeteihez a sztrájkfelhívás országosan jutott el (ha eljutott), a CNT csoportjaihoz viszont a CNT „alapszabályai" szerint eleve csak regionálisan — ami ismét újabb problémákat kellett, hogy maga után vonjon. Lerroux mindjárt a sztrájk kezdetekor kikapcsolódott a mozgalomból — azzal, hogy megszakadt a kapcsolata a szervezőkkel —, és Franciaországba menekült.8 2 Az akció dezignált miniszterelnöke, a köztársasági Melquiades Alvarez Asztúriában rekedt — ugyancsak megszakadt vele minden kapcsolat. így ennél a mozgalomnál még fokozottabban került felszínre a hagyományos spanyol szétaprózottság, az egységes akció lehetetlensége. Emellett persze más 7Q Uo. 590. 80 Uo. 591. 81 Az aláírók helyzetének érdekessége, hogy mind a négyen egyszerre voltak tagjai mind a PSOE, mind az UGT vezetőségének. 82 Túrion de Lara: El movimiento obrero. . . 593.; A. Lerroux: Memóriás.
