Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
1036 JEMNITZ JÁNOS mérhessenek csapást a baloldalra, az ellenzékre. Ezt sok mozzanat bizonyítja. Hiszen az elhúzódó bilbaói vasmunkássztrájkba sem avatkoztak be, nem próbálták a munkáltatókat engedékenységre bírni, mint ahogy a valenciai vasutastársaság esetében sem. Augusztus 6-án Dato ugyan fogadta az UGT küldöttségét, amely panaszt tett a csendőri hatóságokra, amelyek számos esetben önkényeskedtek a bilbaói vasmunkásokkal. Dato ígéretet is tett a kivizsgálásra, de miután a helyi csendőrparancsnok is elküldte jelentését, s „szükség-rendszabályokra" hivatkozott minden annyiban maradt.76 Veszélyesebb volt a valenciai feszültségi góc. A kizárás, s az ezzel szemben meghirdetett sztrájk valóságos „Damokles kardjá"-nak tünt a baloldali ellenzék országos vezetői számára. Iglesias is és Melquiades Alvarez is ekkor heves szemrehányásokat tett Marcelino Domingónak, a valenciai köztársaságiak „vezérének", hogy nem akadályozta meg a sztrájkhatározat meghozatalát, hiszen ezzel belerohannak éppen a jobboldal előre elkészített csapdájába.77 Mindenesetre a PSOE és az UGT országos vezetői mindent megtettek ezekben a napokban, hogy valamilyen közbülső megoldást találjanak. Az UGT központi titkára, Dániel Anguiano a helyszínre utazott, s egyaránt tárgyalt a helyi vasutasokkal és a Vasúttársaság képviselőivel, majd visszatért Madridba, ahol Ezza ipari miniszterrel találkozott. Már-már azt hitte, hogy megállapodásra jutottak, amikor kiderült, hogy a spanyol kormányban „a kemény kéz" hívei kerekedtek felül. Összehívták a minisztertanács ülését, s míg azon az igazságúgyminiszter a vasúttársaság intranzigenciáját bírálta — a többség Sanchez Guerra belügyminiszter álláspontját fogadta el: a „semmi engedményt, jobb az azonnali leszámolást siettetni" vonalat fogadta el. Ezek után Dato augusztus 9-én a sztrájk-ultimátum lejárta előtt egy nappal fogadta a Vasutastársaság vezetőit. Közölte velük, hogy nem lát okot a beavatkozásra — vagyis szabad kezet adott nekik, pontosabban megerősítette azt az „intranzigens" magatartásukat, amit az igazságúgyminiszter kifogásolt.78 Ezek után az utolsó percekben az UGT országos vezetői találkoztak a vasutasok szakszervezetének országos vezetőivel, és igyekeznek őket rábírni, álljanak el a sztrájktól. A vasutasok vezetőségében ezután szintén szavazásra kerül sor. A többség a sztrájk mellett dönt, amit augusztus 13-ra hirdetnek meg országos szinten. Ezzel „a kocka el volt vetve". Ezzel ekkor már a PSOE és az UGT vezetői is számoltak, s az utolsó percek kétségbeesett mentőkísérletei mellett egyúttal már azt is mérlegelték, hogy ha már harcra kerül sor, ezt hogyan vívják meg. Besteiro és Anguiano közösen felkeresték Iglesiast (aki ekkorra ismét ágynak dőlt), s kikérték véleményét. Iglesias határozott 14 Tunon Je Lara El movimiento obrero. . . Uo. 11 Mindkét jeles történetíró, mind Tunon de Lara, mind Morato igazat ad Iglesiasnak e véleményében, sa valenciai sztrájkakciót „katasztrofálisnak" ítélik. {Morato: i. m, 161., Tunon Je Lara: im. 588—9.) 78 Uo.
