Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
SPANYOL MUNKÁSMOZGALOM 1917-BEN 1035 nek. Ribot néhány szavas külügyminiszteri megerősítése így hangzott: „csak csatlakozhatok a következtetésekhez."7 1 Csakhamar kiderült, hogy a belpolitikai forrongás mégsem ért oly hamar véget, mint az Geoffroy július 21-i jelentéséből kitetszhetett volna. Ezt részben éppen a francia konzulok helyi jelentései bizonyították. Cavallace Valenciából jelentette július 23-án, hogy „az események után" 62 szakszervezeti vezetőt tartóztattak le, Gaussen pedig Barcelonából jelentette a súlyos katonai-rendőri megtorló intézkedéseket. Másnap ismét Cavallace jelentkezett Valenciából. A konzul összefogó jelentésében megállapította, hogy a július 19-i sztrájknak és az összecsapásoknak Valenciában 5 halálos és 50 sebesült áldozata volt — a csendörök körében is 50-re tehető a sebesültek száma.72 A katalán összesítő jelentést Gaussen egy nappal később, július 25-én küldte meg. Ebben a rossz hangulatról, a gazdasági nehézségekről írt, s arról, hogy noha a katalán autonóm törekvések meghiúsultak, ezek csak a föld alá szorultak, de az illegális irodalom terjed, sőt még radikálisabb jelleget is ölt — ami még veszedelmesebb lehet. Gaussen mindezt külön francia szemmel is mérlegelte, s amiatt aggódott, hogy a különféle áramlatok, próbálkozások ne járjanak végül olyan eredménnyel, hogy franciaellenes érzelmek erősödjenek fel.73 Gaussen aggodalma egyáltalán nem volt légből kapott. Láthattuk, hogy XIII. Alfonz már jóval a július 18—19-i események előtt is „neheztelt" a franciákra, akik állítólag segítséget nyújtanak a spanyol radikálisoknak s a katalán szeparatistáknak. Párizs augusztus 2-án Gaussen konzuli jelentése mellett kézhez vehette a tengerészeti minisztérium rendkívüli megbízottjának, „Deloncle rendkívüli követnek" a jelentését arról, hogy miután a megbízottat fogadta a király, ezt a panaszát most már a júliusi események kapcsán is megismételte.74 A barcelonai eseményeket és a sztrájk lefutását az angol diplomaták is értékelték. A „gyorshírek" után Sir Hardingue augusztus 9-én küldte meg Londonnak hosszabb értékelését — azután, hogy az angol követ is találkozott a királlyal. A találkozónak jó néhány érdekes mozzanata volt. XIII. Alfonz e találkozón az angol szocialisták magatartásáról is érdeklődött. Érdeklődése kiterjedt az esetleges stockholmi szocialista nemzetközi konferencia kérdéseire is, s arra, hogy mi erről az angol munkásvezetők, szocialisták véleménye. A találkozón a király ismét érintette az oroszországi forradalmat. Az angol követ jelentésében ez állt: „Őfelsége úgy vélte, s kétségtelenül joggal, hogy az orosz forradalom káros hatása Európa minden részében észlelhető."75 A király és a kormány kétségtelenül tartott a forradalomtól, de az is igaz, hogy ő is, a kormány is változatlanul provokálta is az ellenzéket, hogy elébük vágva 71 A. D. 480. köt. Ribot szavai pontosan: „Je ne puis que m'associer à ses conclusions." 72 A. D. 480. köt. 73 A. D. 480. köt. 74 Uo. 75 PRO. F. O. 371 .3034/160866.
