Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
SPANYOL MUNKÁSMOZGALOM 1917-BEN 1029 tábornok küldte, aki sokkal riasztóbb hangot ütött meg, s azt hangsúlyozta, hogy a köztársaságiak, a szocialisták, de még a liberálisok is a király ellen fordultak.46 Hamarosan kiderült, hogy nem a konzervatív katona bajt előre látó szeme tévedett. A forrongás gócában — amely ekkor Barcelona volt — a radikálisok, a köztársaságiak és a szocialisták tényleg összefogtak, összehívták a katalán parlamenti képviselők külön tanácskozását. Az egész barcelonai mozgalom élére háromtagú triumvirátus állt: Lerroux, Iglesias és a köztársasági Melquiades Alvarez. Lerroux, hogy a külső hatalmakat is tájékoztassa, felkereste Gaussen francia konzult is, aki az ő tájékoztatására támaszkodhatott június 25-i átfogó jelentésében. E jelentésből ítélve Lerroux szavaiból kiderült: változatlanul nem tudják megítélni, hogy milyen lesz a katonák magatartása. Lerroux persze valóban nem készült forradalmi akciókra — sőt mint hangsúlyozta, még csak általános sztrájkot sem készítenek elő.47 Valójában parlamenti fellépésre készültek, a katalán autonómiát kívánták megerősíteni. Lerroux persze tisztában volt azzal, hogy a munkások köreiben más reményeket is táplálnak, külön politikai akciókat is előkészítenek. A nagy karrierista, demagóg és sokféle akcióra kész, szükség esetén vissza is táncoló Lerroux azonban elég erősnek érezte magát, hogy a politikai kötéltáncban a munkásokra is támaszkodjon — a maga külön érdekeinek érvényesítésére. Tudta, hogy később, éppen a munkásérdek rovására, egyezkedhet majd a központi hatalommal és a katalán nagy burzsoáziával. A francia konzulhoz is az egyezkedés érdekében ment el, hogy jóindulatát elnyerje, aminek fejében ellenértékként felajánlotta, hogy akciójuk sikere esetén ők készek lennének a német kémekkel szembeni szorosabb együttműködésre.4 8 Az események ekkor már szinte kergették egymást. Június 26-án (más források szerint június 15-én!) elrendelték a rendkívüli állapotot.4 9 Pár nappal később, július 1-én ismét Denvignes tábornok küldött jelentést Párizsba, miután a király kihallgatáson fogadta. XIII. Alfonz ezúttal is részben külpolitikai kérdésekről nyilatkozott. Ezúttal hangoztatta, hogy az Egyesült Államok hadbalépésének egyelőre csak morális jelentősége van — másfelől megismételte, hogy az orosz forradalomnak máris milyen „vészes kisugárzása van". A kihallgatás alkalmával a király már annak is hangot adott, hogy a spanyolországi sztrájkok erősen nyugatalanítják.5 0 A királynak ekkorra már minden oka megvolt arra, hogy nyugtalan legyen. A forrongás területileg szélesedett és mélyült is. Július 4-én Bilbaóban 27 000 vasmunkás lépett sztrájkba, és követelte a 9 órás (!) munkanap bevezetését, méghozzá nemcsak a bérek meghagyásával, hanem az inflációra való tekintettel valamelyes béremeléssel. A 46 Uo. (Vagyis ebben az esetben a katona-diplomata értesülései jobbak voltak, mint a barcelonai konzulé!) 41 Ezen a ponton Lerroux nyilvánvalóan nem mondott igazat, hiszen ellenkező értelmű megállapodást írt alá. De nem azért ment Gaussenhez, hogy a készülő, mélyen bizalmas akció méreteiről tájékoztassa a francia diplomáciát, hanem hogy siker esetére biztosítsa a jóindulatot. 48 A. D. 479. köt. 45 Uo. 50 Túrion de Lara: El movimiento obrero. . . 588.
