Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
1030 JEMNITZ JÁNOS spanyol nehézipar e szívében az egyik legerősebb monopoltársaság, az „Altos Hornos de Viczaya" a követeléseket elutasította. A munkások sztrájkba léptek, amely egy hónapig tartott, feszült hangulatban és kemény megtorlásokkal kísérve. A sztrájknak egyéb elágazásai is voltak. Az „Altos Hornos" nem olyan kis vállalat volt, hogy ne lettek volna kapcsolatai a felső körökkel. Ezek a kormányig is elvezettek, amelyben a „kemény kéz" hívei nem idegenkedtek attól, hogy minél hamarabb kirobbantsák a „nagy leszámolást", mielőtt a köztársasági-munkás ellenzék erre igazán felkészült volna. Mindenesetre néhány nappal a cenzúra bevezetése és a szabadságjogok felfüggesztése után, s egy nappal a bilbaói sztrájk kezdete után az ellenzéki képviselők kérték a hosszú ideje össze nem hívott parlament, a cortes összehívását — a nemzetiségi sérelmek megvizsgálására, orvoslására. A kormány ezt azonnal elutasította.51 Ezzel a feszültség új, nemzetiségi mozzanattal gazdagodott. A kenyértörés ekkor már elkerülhetetlenné vált. Az ellenzék nem vonult vissza, szintén támadásban volt. A parlament katalán képviselői Barcelonába július 19-re gyűlést hívtak össze, elsősorban a katalán parlamenti képviselőknek, de nemcsak nekik. A kör nem volt világosan leszűkítve — de nyilvánvalóan komoly kihívás volt, hiszen ez a megválasztott parlamenti képviselők gyűlése lett volna, félreérthetetlenül kormányellenes fórummá kellett válnia. Gaussen újabb, július 16-i barcelonai jelentésében már arról írt, hogy az ellenzékiek a forradalom megvalósításának lehetőségében bíznak.5 2 Gaussen persze nem tett erőfeszítéseket arra, hogy megmagyarázza, avagy megfejtse, milyen forradalomra is gondoltak. Mindenesetre a spanyol forrongás ekkor már nemzetközi érdeklődést is kiváltott, sőt bizonyos előzetes komolyabb diplomáciai puhatolódzó lépésekre is sor került. Ugyancsak július 16-i keltezéssel érkezett Párizsba, a külügyminisztériumba Barrére római francia nagykövet jelentése. Arról számolt be, hogy miután Sonnino olasz külügyminiszterrel ismertette Geoffroy madridi nagykövet jelentését — Sonnino kijelentette neki: az antantnak minden lehetőségre fel kell készülnie, de forradalmi akciók előtt véleménye szerint semmiképp nem szabad a spanyol belügyekbe beavatkoznia.53 Ugyanezen a napon futott be Párizsba Geoffroy „szigorúan bizalmas" távirata, aki közölte, hogy két nap óta a kormány katonaságot küld Barcelonába; hogy a kormány „nyugodt" — a katalánok viszont általános sztrájkra készülnek. Ez utóbbi hírt úgy értékelte, hogy „ez a legnagyobb veszély". Egyúttal közölte: Dato miniszterelnök „azt mondta nekem, hogy komoly oka van azt hinni, hogy az mégsem 51 Juan José Moralo: Pablo Iglesias. 159. 52 A. D. 479. köt. 53 A. D. 480. köt.
