Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
1028 JEMNITZ JÁNOS Előbb Saboritnak kellett Barcelonába utaznia, majd őt követően Caballerónak is meg kellett ott jelennie, ahol szélesebb szindikalista fórumon egyesek Caballerót és az UGT-vezetést árulással, „titkos megállapodások" kötésével vádolták. Seguí és Pestana azonban e fórumon megerősítette: ők tudtak e megállapodásokról. Végül is e látogatás nyomán újrakovácsolódott az UGT—PSOE—CNT-egység is.4 3 A június 5-i tárgyalás nyomán június 16-án a szocialisták és a polgári köztársasági pártok közös nyilatkozatot jelentettek meg, és a „népszuverenitás" nevében sürgették reformok meghozatalát.4 4 De míg lent a megalakult „népi-reform"-blokk lendült támadásba, fent, kormányszinten elzárkóztak e reformok elől. Sőt, éppen a nyomást és a kihívást érezve, felső kormányzati körökben is megpróbálkoztak az „erők koncentrálásával". Az antant számára elfogadható konzervatív Dato-kormányban a fontos belügyminiszteri posztot éppen a megbukott miniszterelnök, a liberális párt „németbarát" irányzatának egyik feje, Garcia Prieto foglalta el. S a kormány egyik legelső akciója — a baloldal említett június 16-i nyilatkozata előtt egy nappal — az volt, hogy elrendelte a cenzúra bevezetését és az alkotmányos szabadságjogok felfüggesztését. Ne feledjük: Spanyolország ekkor semleges ország. Ilyen szokatlan lépésnek egyértelműen csak belpolitikai okai lehettek. Ezek között persze ott volt a minapi katonai „juntalázadás" — ami viszont végül is kiegyezéssel zárult. Ám amint a júniusi katonai, tiszti válság véget ért, a kormányzati szinten is jól érzékelték az új társadalmi válságot, amelytől joggal tartottak, hiszen a köztársasági, nemzetiségi és munkás erők lépései számukra kiszámíthatatlanok voltak. Alig egy héttel később a higgadt, körültekintő és általában sokféle forrásra támaszkodó francia nagykövet hibás értékelését és nyugalmát már hivatalosan is „elfújta a szél". Gaussen június 23-i barcelonai konzuli jelentésében már arról írt, hogy a madridi belügyminiszter arról értesítette a barcelonai katonai kormányzót: komoly zavargásokra és általános sztrájkra számíthat, amely könnyen „forradalmi jelleget ölthet". Kérdésesnek ítélte, hogy milyen lesz a katonák magatartása. Gaussen mindenesetre úgy vélte, hogy igazi, komoly tömegmozgalom nem bontakozik majd ki — de feletteseit biztosította, hogy ő mindenesetre előre kiépítette tájékozódó hálózatát.4 5 A kialakult, illetőleg inkább kialakulóban lévő spanyol helyzetről másnap Párizsban még egy jelentés is befutott: ezúttal ezt a madridi katonai attasé, Denvignes 43 Uo. 586. — Tufion de Lara megjegyzi: homályos marad, hogy a felső szintű megállapodások milyen mélységben terjedtek. — Largo Caballero szintén megemlékezik önéletrajzi írásában barcelonai megbízatásáról és tárgyalásairól, s azt hangsúlyozza, hogy értésre adta az UGT nevében : a munkások nem indulhatnak harcba egy általános sztrájk sikeréért megfelelő előkészítés nélkül. (Largo Caballero: Mis recurdos. Mexico, 1954. 54.) A találkozásról és hangulatáról emlékiratában beszámolt a másik főszereplő, Ángel Pestana is. Ő is megerősíti mind általában a közeledést a CNT és az UGT között, mind azt a tényt, hogy a találkozó jó eredménnyel zárult. Ángel Pestana: Lo que aprendi en la vida. Madrid, 1971. 59—62. 44 Juan José Morato: Pablo Iglesias, i. m. 159. 45 A. D. 479. köt.
