Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
SPANYOL MUNKÁSMOZGALOM 1917-BEN 1027 illetve a jelentések szerint tökéletesen tájékozatlan maradt egy másik lényeges vonatkozásban is. Június elejére ugyanis az ellenzékiek körében már világossá vált, hogy a tömegmegmozdulások, elszórt akciók után az alternatív stratégiát kell kialakítaniuk. A PSOE vezetői június 5-én találkoztak a köztársaságiak ún. „mérsékelt" irányzatának vezetőivel. A találkozón a PSOE részéről a betegágyából felkelt Iglesias, 40 illetve a helyettes pártelnök Besteiro és az UGT vezetője, Francisco Largo Caballero, a „mérsékelt" köztársaságiaktól Melquiades Alvarez, a radikálisoktól pedig Lerroux vett részt. Elhatározták, hogy az általános sztrájk és a tömegakciók alapján kialakuló új helyzetben magukra vállalják az Ideiglenes Kormány megalakítását, amelyben Melquiades Alvarez lenne a miniszterelnök, s a kormányban a szocialisták is tárcát vállalnának, méghozzá maga Iglesias válna miniszterré.41 A PSOE-ban a szocialista tárcavállalásnak ellenzéke is volt, így pl. Besteiro és Virginia González, a nőmozgalom vezetője helytelenítette ezt a lépést. A PSOE és az UGT demokratikus szervezet volt ahhoz, hogy ilyen horderejű irányváltást a szűkebb vezetés ne rendelhessen el egyszerűen csak „a saját szakállára". Mindkét szervezetben összehívták a két szervezet központi bizottságát — amelyek jóváhagyták szűkebb vezetői szervek döntését —, és felhatalmazást adtak nekik szükség esetén az általános sztrájk meghirdetésére. A két KB ülésén ott voltak a tartományi vezetők is — vagyis a döntés szélesebb támogatásra is számíthatott. A döntést befolyásolta, hogy miként a szocialisták központi orgánuma, az El Socialista június elején már jelezte: a baloldalon a demokrácia felülről kezdeményezett szűkítésével, katonai diktatúra létrehozásával számoltak. Ennek próbáltak ők ekkor baloldalról elébe vágni a tömegek mozgósításával. Mindenesetre a PSOE és az UGT döntése után ki is alakították azt a csúcssztrájkbizottságot, amelynek az általános sztrájk vezetését kellett kézben tartania. Tagja lett Besteiro, aki a PSOE vezetést, Largo Caballero és Nunez Tomas, aki az UGT-t, Torralba Beci, aki a pártlapot, Virginia González, aki a nőmozgalmat és Andrés Saborit, aki ekkor az ifjúsági szervezetet képviselte.42 Vagyis éppen ezekben a júniusi napokban elhatározások születtek. Igaz, ezek még homályosak voltak, s valóban újra és újra mutatkoztak a kölcsönös bizalmatlanság jelei is. Ez azonban hosszú ellenségeskedés után — és a valóban ellentmondásos politikai talajon — elkerülhetetlen is volt. Hiszen ha a PSOE kapcsolatot keresett a polgári köztársaságiakkal, az értelmiségiekkel, akkor az CNT köreiben sokan azonnal riadót fújtak, és a korábbi UGT—CNT-megállapodás megszegését, felrúgását látták ebben. Katalán szindikalista körökben egyesek az általános sztrájk haladéktalan meghirdetését követelték, de a két barcelonai szindikalista vezető, Salvador Seguí és Ángel Pestana óvatosságra intett. A feszültség ezzel azonban még nem oszlott el. 40 Az idős és betegeskedő Iglesias 1916. júniustól esett ágynak, majd megoperálták, s júliusig el sem hagyta betegágyát. (J. Morato: i. m. 157.) 41 Tunon de Lara: El movimiento obrero. . . 585. 42 Túrion de Lara: El movimento obrero. . . uo.