Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
SPANYOL MUNKÁSMOZGALOM 1917-BEN 1025 A belpolitikai helyzet ekkor éppen valóban több mint bonyolult volt. A világháború nagykoalíciós frontjai elérték a spanyol belpolitikát, a hagyományos pártokat, amelyeken belül mindenütt szakadásokat okoztak. A konzervatív pártban Dato képviselte az antant, Maura és Alba hercege a németbarát irányzatot. A liberális, rivális pártban Romanones gróf állt az antantbarátok, míg Garcia Prieto a németbarátok élén. A királyról magáról az „utófelmérések" azt jelezték, hogy szintén a németbarát irányzattal rokonszenvezett, de felesége angol arisztokrata volt. A belső robbanásokra azonban a hatalmi szférában nemcsak külpolitikai okok, lépések következtében került sor. Ugyanekkor váltott ki sokkhatást a katonatiszti junták kialakulása, önállósulása, s a kormánnyal való szembekerülésük. A junták, amelyek a tisztek (s hangsúlyozottan nem a főtisztek vagy tábornokok) anyagi érdekeit védelmezték, 1916—1917 folyamán külön; hatalommá nőtték ki magukat. Garcia Prieto 1917. májusban megkísérelte feloszlatni őket, s a legerősebb barcelonai junta tagjait bebörtönözte. A junták ekkor június 1-én ultimátumot adtak ki: vagy szabadon bocsátják a letartóztatott tiszteket, vagy katonai felkelést hirdetnek a kormány ellen. Ekkor Alfonz király beavatkozott — a junták javára. Garcia Prieto és kormánya ekkor mondott le, június 11-én — s vette át a kormánypálcát a konzervatív Dato. A junták ilyen fellépése mindenesetre új jelenség volt, a király összejátszása a juntákkal nemkülönben — sa kormány meghátrálása e kettős erő előtt kétségtelenül aggasztó jelenség volt.31 A király és a kamarilla, valamint a junták szerepének felerősödése mellett ekkor már félreérthetetlenül más vonalon is felerősödtek a parlamenten kívüli erők. A király és Garcia Prieto vonalának ellensúlyozására hívták össze a köztársasági antantbarát értelmiségiek Madridba 1917. május 27-re azt a gyűlést, amelyre meglepetésszerűen nemcsak az értelmiségi szónokok, hanem 25 000 ember (!) jelent meg.32 Ez megint komoly figyelmeztető jel volt. Az igazán lényeges események 1917-ben nem is a kormányszinten következtek be — hanem éppen a mélyben. Gaussen barcelonai francia konzul már június 12-én jelentette, hogy Barcelonában a vasutasok sztrájkra készülnek, hogy az oroszországi forradalmi hírek mind erősebben terjednek a munkások között. Egy nappal később már arról írt, hogy a szakszervezeti vezetők a katalán radikálisokkal karöltve „szovjetek" kialakítására törekednek — és hogy a katonai körökkel (vagyis a junták „lázadóival") is kapcsolatot találtak.3 3 Gaussen akkor e híreket nyilván túlértékelte, de az kétségtelen, hogy mély forrongás volt kialakulóban. Ekkor a Lerroux vezette radikálisok még együtt mentek a katalán nacionalistákkal, de közben tényleg kapcsolatokat építettek ki a spanyol 31 Majszkij: Iszpanija. 414. 32 Meaker: i. m. 54—56. — Meaker különben a katonai junták kialakulását is elemzi, s hangsúlyozza ebben az infláció feszítő hatását, amit éppen a nagylétszámú alsó tiszti kategória (hadnagyoktól századosokig) érzett a legjobban a bőrén (i. m. 64—69.). 33 A. D. Id. forrás 479. köt.
