Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015

1022 JEMNITZ JÁNOS megsérteni, és „elfogadja a leckét"2

0

— hiszen tényleg szüksége volt arra, hogy a munkásszervezetekkel szót értsen, együtthaladjon velük. Cambónál viszont hirtelen következett be a változás. A spanyol gazdasági fellendülés idején a világgazdasági kiállítást 1915-ben Barcelonában rendezték meg. Egyik főszereplője Cambó volt. 1916 májusában még önbizalomtól telve jelentette ki : „erőnk nagyobb, mint valaha... Katalónia sorsa a mi kezünkben van."2

1

Egy évvel később azonban sok minden megváltozott. Ekkor kiderült Cambó történeti tévedése is. A már említett sztrájkmozgalmak, az oroszországi forradalom és az európai forradalmi erjedés mellett megjelent még valami, ami közvetlenül érintette Spanyolországot: az 1917 januárjában meghirdetett korlátlan német tengeralattjáró-háború. A német blokáddal és a spanyol kereskedelem visszaesésével kapcsolatban a PSOE és az UGT is igen határozott fellépést sürgetett a kormánytól. Ennyiben folytatódott a spanyol szocialistáknak az a politikája, amely jóllehet semleges talajon maradt, de mégis sokkal közelebb állt az antanthoz, mint a központi hatalmakhoz. Ezúttal azonban ez az alapállás kiegészült azzal a ténylegesen húsbavágó mozzanattal, hogy a német blokád egyben az egész spanyol nép pénztárcájának, megélhetésének rovására ment,2

2

ami azonnal, közvetlenül érintette a munkások helyzetét, foglalkoztatását, bérszintjét is. így azután, noha a PSOE ezután is visszariadt attól, hogy a kormánynak a hadbalépést ajánlja, de igen határozott fellépést követeltek Berlinnel szemben. Néhány hónapos „szünet" után a spanyol belpolitikában és főként a munkásmozgalomban ismét a szociális mozzanatok kerültek előtérbe. A világjelenségek azonban nem szorulhattak ki tartósan a spanyol munkásmozgalomból. így 1917 tavaszán a pártvezetőségi irányzattal szemben a PSOE-ban felerősödött ellenzék kapcsolatot igyekezett kiépíteni a zimmerwaldi mozgalommal, s ilyen értelemben reagált a háborús hírekre, illetve a nemzeti munkásmozgalom új eseményeire. Az internacionalista ellenzék felerősödésére hatottak a már említett nemzetközi fejlemények, így az oroszországi forradalom kisugárzása. Hogy ez ilyen erősen foglalkoztatta a spanyol közvéleményt, arról sokféle forrás tanúskodik. Geoffroy madridi francia követ írta május elejei jelentésében, hogy amikor a napokban XIII. 20

Uo. 21

Erről részletesebben Jemnitz János: i. m. 257—261. 22

A német blokád egyik közvetlen következménye az 1917-es híres „narancsválság" volt, amely a Levante narancstermelőit, de Valencia kereskedőit és fuvarozóit is érintette — mivelhogy a narancs egyszerűen a kikötőkben rohadt meg a blokád miatt. Ezúttal a befolyásos polgári gazdasági, politikai szervezetek, autonóm testületek is akciót sürgettek a spanyol kormánytól. S részben éppen ez a „narancsválság" volt a nyilvánvaló gazdasági alapja, hogy Valenciában a polgárság is miért vált fokozottan „renitenssé", és miért éppen itt vált ennyire robbanékonnyá a polgári köztársasági párt. A jelenségre a megfelelő gazdasági adatok segítségével Juan Antonio Lacomba mutat rá. A narancskivitel az 1915-ös 4 560 000 q-ról már 1916-ra 3 830 000 q-ra mérséklődött, de 1917-re a blokád bejelentése után katasztrofálisan visszaesett 2 460 000 q-ra! (i. m. 88.) A németellenességnek így igazán kézenfekvő okai voltak a környéken.