Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
SPANYOL MUNKÁSMOZGALOM 1917-BEN 1019 Az Escuela Nueva szemináriumainak tematikája is jellegzetes volt. 1915—1916-ban Iglesias, Antonio, Garcia Quejido, a PSOE és az UGT pionír nyomdász munkásai adtak elő, továbbá Nunez de Arenas, a tősgyökeres értelmiségi tartott előadásokat a háború és szocializmus összefüggéseiről. Emellett szemináriumot hallgathattak az érdeklődők a katalán kérdésről, a helyi önkormányzatok szerepéről, Morato a spanyol szocialista mozgalom történetét (!) ismertette.11 Az Escuela Nueva szemináriumi tematikája önmagában is instruktiv, mutatja „frissességét" és a szocialista értelmiségiek nyitottságát az új jelenségekre. Ezzel együtt új jelenség is mutatkozott — ami nem spanyol sajátosság. Az „1898-as nemzedékből" kevesen jutottak el a szocialista mozgalomhoz, de jelentkezett a fiatalabb értelmiségi generáció. Tagjai valamikor az 1880-as években születtek; ifjúkori nagy élményük már nem az 1898-as „spanyol—amerikai háború" — a spanyol gyarmati birodalom utolsó komoly örökségének szétporladása, hanem már inkább az 1909-es barcelonai „véres hét", az esztelen és elhúzódó spanyol—marokkói háború volt. Ez nagy lökést adott az értelmiségiek és a spanyol szocialista mozgalom (valamint a köztársasági politikai pártok és a szocialista párt) közeledésének. Ebben a nemzedékben, akiket a spanyol-marxista történetírás nagy nesztora Manuel Tunon de Lara „az 1914-es nemzedéknek" nevez, ott találhatjuk nemcsak a már említett Besteirót, Araquistaint, Nunez de Arenast és a többi szocialistává lett értelmiségit, hanem azokat az írókat, filozófusokat és publicistákat is, akiket a magyar közvélemény sokkal jobban ismer: Manuel Azanát, Casares Quirogát. Ők nagy szerepet játszottak az 1930-as évek politikai eseményeiben. Ekkor lépett felé José Ortega y Gasset és Miguel Unamuno is.12 A két értelmiségi nemzedék persze alkalmasint még „találkozhatott" is újabb közös erőfeszítéseknél. így amikor az „ifjú" Ortega kezdeményezésére 1915-ben megjelentetik az Espana irodalmi-politikai folyóiratot (amelynek magyar megfelelője a Nyugat), erre nemcsak az jellemző, hogy a munkatársak között ott voltak a szocialista értelmiségiek (Luis Araquistain és g jogászprofesszor Fernando de los Rios), hanem az „1898-as nemzedék" néhány veterán nagyja is, így Benito Pérez Galdos, Ramón del Vallelnclán — s persze Azana és Quiroga is. 13 Mindez mutatta, hogy az elégedetlenségnek milyen sok fóruma, forrása volt — s hogy a forradalmasodás mennyire nem szűkült csupán a munkásságra, mennyire magával ragadta az értelmiség egy tekintélyes körét is. Ezt — de egyúttal a baloldali alternatíva keresőinek nehézségeit is —jól megvilágítja az a levél, amelyet Casares Quiroga, a még csak nem is szocialista galíciai köztársasági írt 1917. április 13-án La Corunából Madridba az Escuela Nueva baloldali szocialista értelmiségi hangadójának, Nunez de Arenasnak. Mindketten az Espana állandó munkatársai és szer-11 Uo. Nunez de Arenas életútját ld. Évkönyv. (NMTÉ) 1987. 12 Unamunóról nem köztudott, hogy 1894-ben a PSOE tagja lett és 1897. évi kilépéséig a bilbaói szocialista lap rendszeres munkatársa volt. 13 Tunon de Lara: Medio siglo. . . 153. De los Rios életútját ld. Évkönyv. 1979, Araguistainét Évkönyv 1988.
